'80s Synthpop, Soft Rock, meg bármi az érából

Jöjjenek a licitek!

Megvan a másik topik, aminek ritka vendége leszek.

A cím figyelemelterelés, te kis te.

GyZ írta:A cím figyelemelterelés, te kis te.

Áááááá!

Ja, azt még nem tudom miről. De ha így maradol, és eme áhítatosankíváncsi fejecskéd lesz a topik névjegye, I'm good.

GyZ írta:Ja, azt még nem tudom miről. De ha így maradol, és eme áhítatosankíváncsi fejecskéd lesz a topik névjegye, I'm good.

A gond éppen az, hogy engem a legtinglitanglibb blues is százszor jobban érdekel, mint bármi, ami

a) '80s Synthpop,

VAGY

b) Soft Rock,

VAGY

c) bármi egyéb abból az érából.

Ez van. Az 80-as éveket az univerzum tévedésének tartom, nem utolsósorban a szintipop miatt. Így aztán nem áll módomban folyamatosan biztosítani az áhítatosankíváncsi fejecském.

Akarod hogy beszéljünk róla?

A kérdés nem pusztán szelíden retorikai jellegű, Dokto Rúr.

Ha kihúzta busa fejét T. Ülepéből, - tehát újra hall, as a start - vegye észre, hogy az Ön személyes kedvencei között is vannak esszenciális szintpop formációk. Kapaszkodás abba a fotelbe, mert a Faith No More alapvetően szintpop, és "pusztán" a torzított gitárok teszik funkfémmé IS.

We care a lot = esszenciális '80s szintop nóta.
Falling to Pieces = esszenciális '80s szintpop nóta.
Out of Nowhere = esszenciális '80s szintpop nóta.
Epic = esszenciális '70s :D szintpop nóta. (Az eredeti egy késeihetvenes Commodores, de szerintem ezt tudod.)
Midlife Crisis = esszenciális szintpop nóta.

Még a legutóbbi albumukon - Album of the Year-re gondolok - is szintpopfinomságok az ornamentikák. Stripsearch, pölö : ez egy Yello nóta featuring Mike Patton, esküggyek.

Billy Idolt nem tudom mennyire szereted ha egyáltalán, de az ő evagrínjei is családbarát szintpopok punkmetálszósszal nyakonöntve. Rebel Yell, White Wedding, még a Shock to the System is masszívan szintipop torzított gitárokkal.

Summázat : a '80s-as évek szintpopétosza rengeteg gyönyörű harmóniát és melodikus/harmonikus "kollizsön-konstrukciót" mutatott fel. Ha ezeket tagadod, vagy szőnyeg alá akarod söpörni valami személyes/misztikus motivációs dinamika belső parancsára, akkor simán kimaradsz a valóságszövet egy gyümölcsös mintakincséből.

Note : a topik célja nem szentmentális fitymahuzigálás hogy erre a dalra lopakodott be a pervi nagybácsim a klorofolmos zsebkendővel, hanem a tudományos igényű szemlélődés. A nóta, amit linkeltem, egy szuper hook-ra épül, ami tök tudományos-fantasztikus és egy korszar/egy érzés legteljesebb kifejeződése. Ez az Alfa Magazin szkifi, és a topik célja, hogy emberek megajánlhassák személyes-, titkos kedvenceiket az érából, melyek hatottak arra, hogyan konstruálták meg a saját valóságélményüket.

Vagy hogy ideokádhassanak, mennyire utálják az egész szart.

Vád : szerintem most te vagy szélsőséges. Indokolás : egy ilyen kultúrkincset inkorporáló érát és műfajt tévedésnek tartani maga a tévedés. De a tévedés joga örök. Ha valami személyes traumátok van egymással, neked meg a '80-as éveknek, azt sajnikázom. Ezesetben és úgy általában kérdésem változatlan.

Akarod hogy beszéljünk róla?

Töredelmesen bevallom, "tiszta" formájában nehezen viselem a szintipopot, de a cover-verziókat mindig nagyon szerettem. Pl. ezt is:

THAT's what I'm talking about!

Eszembe is juttattál egy másik hasonlót, ami szerintem szintén - szintin ; )- odab*sz :

GyZ írta:Akarod hogy beszéljünk róla?

Nem igazán.

GyZ írta:A kérdés nem pusztán szelíden retorikai jellegű, Dokto Rúr.

Ha kihúzta busa fejét T. Ülepéből, - tehát újra hall, as a start - vegye észre, hogy az Ön személyes kedvencei között is vannak esszenciális szintpop formációk. Kapaszkodás abba a fotelbe, mert a Faith No More alapvetően szintpop, és "pusztán" a torzított gitárok teszik funkfémmé IS.

We care a lot = esszenciális '80s szintop nóta.
Falling to Pieces = esszenciális '80s szintpop nóta.
Out of Nowhere = esszenciális '80s szintpop nóta.
Epic = esszenciális '70s Very Happy:D szintpop nóta. (Az eredeti egy késeihetvenes Commodores, de szerintem ezt tudod.)
Midlife Crisis = esszenciális szintpop nóta.

Még a legutóbbi albumukon - Album of the Year-re gondolok - is szintpopfinomságok az ornamentikák. Stripsearch, pölö : ez egy Yello nóta featuring Mike Patton, esküggyek.

Billy Idolt nem tudom mennyire szereted ha egyáltalán, de az ő evagrínjei is családbarát szintpopok punkmetálszósszal nyakonöntve. Rebel Yell, White Wedding, még a Shock to the System is masszívan szintipop torzított gitárokkal.

Summázat : a '80s-as évek szintpopétosza rengeteg gyönyörű harmóniát és melodikus/harmonikus "kollizsön-konstrukciót" mutatott fel. Ha ezeket tagadod, vagy szőnyeg alá akarod söpörni valami személyes/misztikus motivációs dinamika belső parancsára, akkor simán kimaradsz a valóságszövet egy gyümölcsös mintakincséből.

Note : a topik célja nem szentmentális fitymahuzigálás hogy erre a dalra lopakodott be a pervi nagybácsim a klorofolmos zsebkendővel, hanem a tudományos igényű szemlélődés. A nóta, amit linkeltem, egy szuper hook-ra épül, ami tök tudományos-fantasztikus és egy korszar/egy érzés legteljesebb kifejeződése. Ez az Alfa Magazin szkifi, és a topik célja, hogy emberek megajánlhassák személyes-, titkos kedvenceiket az érából, melyek hatottak arra, hogyan konstruálták meg a saját valóságélményüket.

Vagy hogy ideokádhassanak, mennyire utálják az egész szart. Very Happy

Vád : szerintem most te vagy szélsőséges. Indokolás : egy ilyen kultúrkincset inkorporáló érát és műfajt tévedésnek tartani maga a tévedés. De a tévedés joga örök. Ha valami személyes traumátok van egymással, neked meg a '80-as éveknek, azt sajnikázom. Ezesetben és úgy általában kérdésem változatlan.

Tévedni tetszel, barátom.
VAGY -- ha így jobban tetszik -- fogjuk fel ízlés kérdésének ezt a dolgot, mint ahogy leginkább az is. Jó a szinti? Jó az elektronyos dob? Jó a kilúgozott hangzás? Szerinted igen, szerintem nem, ennyi. A te megközelítésed alapvetően ott hibádzik, hogy bárkit-bármit, akinek/aminek vannak gyökerei a nyolcvanas években (és egyébként lehetnek is, miért ne lehetnének?), a szintipoppal azonosítasz. Ami szíved joga, de lássuk be, ez ilyen formában butaság, ld. "Faith No More alapvetően szintpop". Értem én a szempontjaidat, de azért ne viccelődjünk már ennyire önfeledten.

GyZ írta:Akarod hogy beszéljünk róla?

Továbbra sem. Barátkozz meg a gondolattal, hogy van, aki szerint nem az a jó, ami szerinted. Itt nincs szó ennél többről. Tudok a nyolcvanas évekre nosztalgiázni, de max. a guilty pleasure szintjén, mert tényleg ízléstemetőnek érzem az egész évtizedet. Kénytelen vagy megérteni ezt a dolgot, hiszen te is tettél már dehonesztáló megjegyzést egy igencsak alapvető zenei stílus/műfaj felé, nevesítve: blues. Ha nem akarod, hogy logikusan levezessem, miért és mennyire a blues-ból jön minden, beleértve a gejl szintipopot is, akkor fogadd el, hogy nekem nem hiányoznak ezek a furahajú metroszexuális fiúkák, és kész. (btw: Valszeg a FNM-t is könnyebben-gyorsabban megszerettem volna, ha Roddy Buttom nem tartja annyira fontosak a hangszere folyamatos nyüstölését. Billy Idol pedig éppen a rockos popnótákat öntötte le szintispopos mázzal, nem fordítva. Ha nem hiszel nekem, tedd magadévá a számait unplugged-verzióban: ezek tábortűzmelletti singalong dalocskák, annak nem is rosszak, ám a lényegüknek alig van valami köze a szintivel előadott MÁV-himnuszokhoz. [Mondjuk ez a tény sem vitt sokkal közelebb Mr. Idol művészetének behatóbb tanulmányozásához.])

"bosc", nem tudom használni jól az idézőszkriptet

boorman :
Tévedni tetszel, barátom.
VAGY -- ha így jobban tetszik -- fogjuk fel ízlés kérdésének ezt a dolgot, mint ahogy leginkább az is. Jó a szinti? Jó az elektronyos dob? Jó a kilúgozott hangzás? Szerinted igen, szerintem nem, ennyi.

GyZ :
Nem ajánlottam véleményt a szintpopról. Mégegyszer : érdeklődésem a műfaj felé pusztán tudományos, és nincs relevanciája, hogy tetszik-e nekem.

boorman :
A te megközelítésed alapvetően ott hibádzik, hogy bárkit-bármit, akinek/aminek vannak gyökerei a nyolcvanas években (és egyébként lehetnek is, miért ne lehetnének?), a szintipoppal azonosítasz. Ami szíved joga, de lássuk be, ez ilyen formában butaság, ld. "Faith No More alapvetően szintpop". Értem én a szempontjaidat, de azért ne viccelődjünk már ennyire önfeledten.

GyZ :
Nem azonosítok mindent a szintpoppal, ami a nyolcvanas évekből származik. Ez egy szuggeszciód. Azt persze fenntartom, hogy érzületileg az említett FNM nóták szintpopok.

GyZ írta:Akarod hogy beszéljünk róla?

boorman :
Továbbra sem. Barátkozz meg a gondolattal, hogy van, aki szerint nem az a jó, ami szerinted.

GyZ :
Dehülyék!

boorman :
Itt nincs szó ennél többről. Tudok a nyolcvanas évekre nosztalgiázni, de max. a guilty pleasure szintjén, mert tényleg ízléstemetőnek érzem az egész évtizedet. Kénytelen vagy megérteni ezt a dolgot, hiszen te is tettél már dehonesztáló megjegyzést egy igencsak alapvető zenei stílus/műfaj felé, nevesítve: blues.

GyZ :
Szerintem túl komolyan veszed a saját ízlésedet. És csúsztatsz. A "tinglitangli blúz" aminek Tom Waits-t érzem olykor, nem jelenti automatikusan azt, hogy szerintem minden blúz tinglitangli. Nem értem miért kell ilyesmit feltételezni. Aki a blúzról így nyilatkozna, az egy f*szlord.

boorman :
Ha nem akarod, hogy logikusan levezessem, miért és mennyire a blues-ból jön minden, beleértve a gejl szintipopot is,

GyZ :
Ezzel nem mondtál újdonságot, és tényleg kihagynám. És nyilván kovakővel melegíted a sóletet, mert az az autentik.

boorman :
akkor fogadd el, hogy nekem nem hiányoznak ezek a furahajú metroszexuális fiúkák, és kész.

GyZ :
metálcore vagy mi?? Kinek hiányoznának?

(btw: Valszeg a FNM-t is könnyebben-gyorsabban megszerettem volna, ha Roddy Buttom nem tartja annyira fontosak a hangszere folyamatos nyüstölését.

Billy Idol pedig éppen a rockos popnótákat öntötte le szintispopos mázzal, nem fordítva. Ha nem hiszel nekem, tedd magadévá a számait unplugged-verzióban: ezek tábortűzmelletti singalong dalocskák, annak nem is rosszak, ám a lényegüknek alig van valami köze a szintivel előadott MÁV-himnuszokhoz. [Mondjuk ez a tény sem vitt sokkal közelebb Mr. Idol művészetének behatóbb tanulmányozásához.])[/quote]

GyZ írta:
GyZ :
Nem ajánlottam véleményt a szintpopról. Mégegyszer : érdeklődésem a műfaj felé pusztán tudományos, és nincs relevanciája, hogy tetszik-e nekem.

boorman :
A te megközelítésed alapvetően ott hibádzik, hogy bárkit-bármit, akinek/aminek vannak gyökerei a nyolcvanas években (és egyébként lehetnek is, miért ne lehetnének?), a szintipoppal azonosítasz. Ami szíved joga, de lássuk be, ez ilyen formában butaság, ld. "Faith No More alapvetően szintpop". Értem én a szempontjaidat, de azért ne viccelődjünk már ennyire önfeledten.

GyZ :
Nem azonosítok mindent a szintpoppal, ami a nyolcvanas évekből származik. Ez egy szuggeszciód. Azt persze fenntartom, hogy érzületileg az említett FNM nóták szintpopok.

boorman :
Itt nincs szó ennél többről. Tudok a nyolcvanas évekre nosztalgiázni, de max. a guilty pleasure szintjén, mert tényleg ízléstemetőnek érzem az egész évtizedet. Kénytelen vagy megérteni ezt a dolgot, hiszen te is tettél már dehonesztáló megjegyzést egy igencsak alapvető zenei stílus/műfaj felé, nevesítve: blues.

GyZ :
Szerintem túl komolyan veszed a saját ízlésedet. És csúsztatsz. A "tinglitangli blúz" aminek Tom Waits-t érzem olykor, nem jelenti automatikusan azt, hogy szerintem minden blúz tinglitangli. Nem értem miért kell ilyesmit feltételezni. Aki a blúzról így nyilatkozna, az egy f*szlord.

boorman :
Ha nem akarod, hogy logikusan levezessem, miért és mennyire a blues-ból jön minden, beleértve a gejl szintipopot is,

GyZ :
Ezzel nem mondtál újdonságot, és tényleg kihagynám. És nyilván kovakővel melegíted a sóletet, mert az az autentik.

boorman :
akkor fogadd el, hogy nekem nem hiányoznak ezek a furahajú metroszexuális fiúkák, és kész.

GyZ :
metálcore vagy mi?? Kinek hiányoznának?

Ezt így tényleg nem könnyű nekem dekódolni.

De érteni vélem a félreértés (?) okát, ezért szeretnék valami egyértelművé tenni: nem arról van szó, hogy mindent és mindenkit utálok, ami és aki kapcsolatba hozható a nyolcvanas évekkel és a szintipoppal. Nekem a korszakot átszövő műanyag-fílinggel van bajom, ami az egész évtizednek és populáris kultúrájának sajátja volt, beleértve a filmeket (legyenek jók - Vissza a jövőbe -, vagy rosszak - Top Gun), a rockzenét (hajmetál? Ide veled, régi kardunk!), és szinte minden mást. Éppen ezért egy ilyen jellegű topik megnyitása nem csalhat ki belőlem mást, csak mi lényegem, ami jelen esetben a negligálás, illetve a negligálásom vitatása esetén a nyílt ellenállás. (Ugyanígy járok el Bollywood-ügyben, mert ugyan nem tartom kizártnak, hogy akadnak jó bollywoodi filmek, mégsem érzek fikarcnyi késztetést sem, hogy nekiálljak szűrni, mert valszeg előbb mennék tönkre idegileg, mint hogy az első nekem tetsző alkotásra ráakadnék.)

Ami a blues-t illeti, nem csak a Tom Waits-es megnyilatkozásod alapján éreztem úgy, hogy bajod van vele, hanem már korábbról is maradt bennem egy ilyen érzés. A kovaköves hasonlat viszont nagyon nem áll meg, mert ma már legfeljebb csak egy nagyon szűk réteg, valamint Bear Grylls él a kovakő nyújtotta lehetőségekkel, a blues viszont köszöni, jól van. Talán még többen is szeretik, mint a szintipopot.

Ez pedig egy "metalcore"-os arc, róla szól a nosztalgia :

Gyönyörű himnusz a korszak egy igen népszerű szórakozási formájához, egyben azon kevés esetek egyike, amikor a szöveget is van értelme idekopizni.



Obey the Lord of this magic mushroom kingdom
Hey Mario
You're gonna fucking die
Come with me back in time, come with me back to 1989
Mario's mustache tickles Luigi's asshole
Two Italians in an Asian world eating spaghetti with cat meatballs
Jump up and squash a goomba
Fuck that give me fire power
Blowing in the cartridge
This fucking piece of shit still won't fucking work
Bought it from a tag sale
You fucking dicks
I want my dollar back
Blowing in the system
What kind of bullshit is this anyway
The controller is all sticky now
I should have never put those fucking stickers on it
The Mario and Duck hunt game
Nothing beats it still to this day
I just want to shoot that goddamn dog
Motherfucker don't you laugh at me
The ducks must be smoking crack
I'm 3 inches from the screen still missing
Bow your head down when before the Lord
Has that mushroom gone straight to your head
(Mario) HAIL King Bowser
Thay're gonna find you in a pipe, smushed up dead
Dodging fireballs in this lava pool
Where is that fucking bitch Princess Toadstool
Thank you Mario but our princess is in another castle
Find Princess Toadstool
Bring her to me
More than a kiss
Get down on your knees
I must be re-ta-tarded to write a song about this shit
Bullet Bill and the turtles with wings
The Cheap-Cheaps and the fucking squid things
Hammer brothers got the target on your balls
and they castrate Mario for breaking Koopa's laws
No more continues no option to save
AAAAAHHHHHHHHHHHH!!!!!!!
Game over.

váááááááááháháháh

Tényleg olyan. Retro-metalcore arc. Elég sokkoló. Ez az a srác, akit köszöntés gyanánt azonnal egy bitchslappel jutalmazol, mi? Érteni vélem az ellenérzésedet. Beleírhattam "volna" az elejébe a topiknak a motivációt, hogy kifejezetten olyasmiket kéne iderakni, amit valaki az érából valamiért különlegesnek tart. Azt gondoltam, nyilvánvaló, hogy nem merő "rajongásból", hiszen van a YouTube-on kilencmilliárd + "best of '80s" válogatás, de jobb lett "volna" - utálom ezt a szót és ő is engem - beleírni.

A ma már linkelt Flashdance - She's a Maniac-e ilyen különleges nóta szerintem. Vagy ilyenek a Scarface zenéi. Shit, erről jutott eszembe az egész topik, a Scarface zenékről.

Most mondd hogy nem szuperjó ez a nóta alul - a csaj úgy énekel, hogy be kell bőgni. hüüüüühüp



As far as blúzgóz - blúzgőz - ugyanakorra blúzbuzi vagyok mint te, de megkövetelem az igényességet, játékosságot és relevanciát. Nem állítom hogy te nem, term'. Ihol egy kedvenc örökzöld blúzpárbaj a Karate Kiddel a Crossroads c. filmből :



Notifikáld, hogy két teljesen differens étoszban küldik a baaaad bad mojót. Érdemes nagyon figyelni a szólók anatómiáját amikor már zúznak.

@sepi : ezen az indusztriálekszploitésönön majdnem elmosolyodtam.

a 80as évek hairmetálját a popzene történelmének egyik legbénább irányzatának tartom, viszont a szintipopot miatt nem annyira sötét ez az évtized zeneileg szerintem (részben, nagyrészben)



kérdés: csak a 80-as években megjelent zenének van fenntartva ez a topic, vagy a 80-as évek szintipop csak az irány megjelölése, és foglalkozik olyanokkal is, ami mondjuk nem olyan régi, de tetten érhető a 80as évek szintipopjának hatása?

Mr. Scott Pilgrim írta:
kérdés: csak a 80-as években megjelent zenének van fenntartva ez a topic, vagy a 80-as évek szintipop csak az irány megjelölése, és foglalkozik olyanokkal is, ami mondjuk nem olyan régi, de tetten érhető a 80as évek szintipopjának hatása?

Asszem senki nem fog bannolni, ha a nyolcvanas évekhez csak lazán kapcsolódó cuccokat is posztolsz.

Ha már itt tartunk, a Blue Monday feldolgozása kb. az Orgy az egyetlen értékelhető húzása volt, mondjuk nehéz lett volna elrontani.



Nameg a szintipop és a hajmetál mellett olyan dolgok is születtek a nyolcvanas években, mint a goth, darkwave, indusztriál, etc, Fields of The Nephilim, Skinny Puppy, Ministry, de még a Nine Inch Nails is innen nőtt ki, más kérdés, hogy jobban bírom azokat a cuccaikat, amik már lerázták magukról a boorman által sem kedvelt "nyolcvanasévek-hangzást"

+ egy kellemes White Wedding-cover:

hogy a posztpunkról ne is beszéljünk

Nem annyira posztposztposztpunkban is voltak ott király dolgok. Toy Dolls csak a számcímekért díjat érdemel

Éppen most vagyok a White Wedding kovernél. A lelet szép, de ha amerikai családapa vagyok, erre nem dugom el a lányomat a szekrénybe úgy, mint Billy Idol elől.

Joy Division - Disorder. Ez volt a post-punk? Nekem totál pre-ébredésnek tűnt. De aranyos, olyan bohókás, nem?

Itt egy '80s soft rock ami szerintem még boormannak is. Boorman ne hazuggyá!!



Sunday morning
Crazy head
Empty bottles
Crowded bed
No tomorrow
Yesterday
Just another
Life away

Look at that woman go
In a twenty-four hour loop
Look at that woman go
And her eyes are black as midnight
And her face is white as snow
Look at that woman go

Mussolini
Brought her in
She been flying
Ever since
Don't need money
Doesn't click
Can't get started
It doesn't stick

Look at that woman go
In a twenty-four hour loop
Look at that woman go
And her eyes are black as midnight
And her face is white as snow
And she doesn't see the camera
But everybody know
Look at that woman go

Turn the pages
And there's the queen
In every other
Magazine
Has the picture
Has the dirt
Took his money
Took his shirt

Look at that woman go
In a twenty-four hour loop
Look at that woman go
With a bullet in her scrapbook
And the blood upon her hands
And she's looking like a winner
And she doesn't give a damn
And her eyes are black as midnight
And her face is white as snow
And she doesn't see the camera
But everybody know
Look at that woman go

GyZ írta:Itt egy '80s soft rock ami szerintem még boormannak is. Boorman ne hazuggyá!!

Igen, ezzel a bandával már évekkel ezelőtt is terrorizáltál próbáltál összehozni, de csak ugyanazt tudom mondani, amit akkor: nem ismerem, nem is akarom megismerni.

De tudjátok mit? Men At Work jöhet!

boorman írta:

GyZ írta:Itt egy '80s soft rock ami szerintem még boormannak is. Boorman ne hazuggyá!!

Igen, ezzel a bandával már évekkel ezelőtt is terrorizáltál próbáltál összehozni, de csak ugyanazt tudom mondani, amit akkor: nem ismerem, nem is akarom megismerni.

De tudjátok mit? Men At Work jöhet!

Ácémilán. (Nem értek a labdarúgáshoz.)

Meghallgattad a nótát, vagy csak reflexmozgásként fikázod le a zenekarnév alapján?

Úgy gondoltam, hogy ez a dal teljes mértékben kielégíti a preferenciáidat : blúzos, - TOTALLY - fülledten erotikus, gonosz, deprimált. Szeretném tudni, hogy ez a típusú elutasítás amit felmutatsz éppen, már az újdonságok befogadásával össze nem egyeztethető férfiklimax kifejeződése, vagy jólsziluettezhető indokaid, nehezteléseid vannak-e a dallal kapcs. Szeretném őket olvasni, kérlek fejtsd ki.

Szomorú gyanakvás : ha ez a nóta benne lenne mittomén' a Bűnvadászokban - bacpenszerterenszhill - amibe szerintem 111%-ig beleiillik, akkor erre a nótára révednél karmazsin egekbe könnycseppel szemedbe' egy Tarr Béla szódásszifon mellett. És ha így lenne, az sznobság lenne.

Várom kifejtésed, cáfolataidat.

De kérlek ne gyere az ízlésdősdivel, az halál uncsi. Az ízlés csak bekorlátoz, arrogánnsá tesz. Mondjad mi bajod a nótával. Tenksz.