Egyesült magyar filmes fórum!


You are not connected. Please login or register

Horrortrauma

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Horrortrauma on Csüt. Ápr. 12, 2012 8:23 pm

sepi

avatar
Admin
Kellemes ez a szöveg, pár ilyen sokkot nekem is sikerült begyűjtenem kisgyerekként.


Kit milyen (horror)film traumatizált egy életre?

Felhasználó profiljának megtekintése http://prizmafolyoirat.com

2 Re: Horrortrauma on Csüt. Ápr. 12, 2012 9:17 pm

Burial Ground

A Sokk archívumából:

A Nightmare City kapcsán minden bizonnyal sikerült azt a benyomást keltenem, hogy Umberto Lenzi tökéletesen tehetségtelen nímand, aki akkor se tudná rendesen belőni a kamera helyét, ha az élete függne tőle. Ez a legkevésbé sem igaz. Még az említett filmen is látszik, hogy a rendező azért hallott már montázsról, színészvezetésről, kompozícióról, szélesvászonról, költségvetésről stb. Sőt, bizonyítékaink vannak rá, hogy Lenzinek sikerült uszkve negyven éves pályafutása során legalább 1-2 jó filmet előállítania.

Nem, Lenzi távolról sem dilettáns vagy kontár. Bevállalta a szar filmeket is, mivel pénzt akart keresni. Andrea Bianchi már más tészta. Ő azért kerülhetett a kamera közelébe, mert mindenki más a környéken hülyébb volt nála – kivéve talán a producert. Így aztán hamar megszületett a munkamegosztás: a producer pénzt szerez (kb. egy nagyobb produkció büfésnénijének napi gázsiját), a második legokosabb – vagyis Bianchi – rendez, a többiek pedig észsorrendben ellátják az egyéb feladatokat.

A csapatban egyetlen zseni volt, ám az ő lángelmei státusza szinte megkérdőjelezhetetlen.

Eredeti cím: Le Notti del Terrore

Rendező: Andrea Bianchi. Forgatókönyv: Piero Regnoli. Zene: Elsio Mancuso. Operatőr: Gianfranco Maioletti. Speciális effektusok: Gino de Rossi. Vágó: Ő nem vállalta a nevét.

Szereplők: Karin Well, Gianluigi Chirizzi, Simone Mattioli, Peter Bark, Antonella Antinori és még sok más nagyon tehetségtelen ember.


Piero Regnoli forgatókönyvíró nem művészi színvonala okán nevezhető zseninek, éppen ellenkezőleg: azért hihetetlenül komoly tehetség, mert legalább két olyan szkriptet sikerült eladnia gyors egymásutánban, amely iskolai fogalmazásként sem állná meg a helyét. A Burial Ground minőségéből kiindulva a szintén az ő nevéhez fűződő Nightmare City másik két – mellesleg mexikói illetőségű – szerzőjének az lehetett a legfontosabb feladata, hogy a már megvásárolt könyvet alkalmassá tegye a forgatásra. (A végeredményt elnézve kemény munkával sem sikerült komoly eredményt elérniük.)

Regnoli egyébként az imdb szerint kétszer is zsűritag volt a velencei filmfesztiválon, amire két magyarázat lehet: az imdb téved (ez a legvalószínűbb, főleg hogy Regnoli az állítólagos zsűritagság idején még egy filmet sem tett le az asztalra), vagy az író közeli rokona valami hatalommal-pénzzel rendelkező embernek, aki még a filmes karriert is lezsírozta neki. (Esetleg akad egy 3. magyarázat is: Piero Regnoli fiatalabb korában tehetséges figura volt, és csak később csábult át az erő sötét oldalára, de ebbe most ne menjünk bele.)

A Burial Ground színvonalára már a film eredeti címéből és egyik angol címváltozatából is következtethetünk: Le Notti del Terrore, The Nights of Terror – A terror éjszakái. Hogy mi ezzel a gond? Elvileg semmi. A szereplők nyilván több – de legalább két – éjszakán át küzdenek a terror okozóival. S valóban, a cselekmény két éjszakát ölel fel, sőt, a bevezetővel együtt hármat. Akkor mi a gond?

Csak annyi, hogy a terror valójában a harmadik éjszakára korlátozódik. Az első éjszaka ugyan dzsanáznak már zombik egy barlangban, de ez csak felütés, intró, a főszereplők még fel sem bukkantak. A második éjszakán pedig legfeljebb az képviseli a rémületet, hogy gyakran mutatnak egy furcsa fejű, kb. harminc éves „gyereket” (a legendás Peter Barkot, azaz Pietro Barcella), ahogy az anyja után leskelődik. Illetve egy másik szereplőnek rémálma van, amiről mesél egy keveset.

Slussz, konyec, ennyi.

Ehhez képest a harmadik éjszaka, amely végre tényleg a terror jegyében telik, többes számban kerül a címbe. Bravó.

Nézzük most röviden a sztorit.

Egy tudós (csak az lehet, hiszen hosszú a szakálla és könyvek veszik körül) felfedez valamit. Hogy mit, rejtély. (Tényleg az, mert le merném fogadni, hogy ő sem tudná rá a választ, ha valaki rákérdezne.) Mindenesetre ez a rémes titok arra készteti, hogy egy amfiteátrum melletti barlangba (bányába?) menjen, és ott kalapáccsal megpróbáljon betörni valami téglaszerűséget. Mielőtt azonban ezt megtenné, megmozdul valami a barlang–bánya–kriptában. A tévéstúdiók fényviszonyait messze überelő kriptafolyosón zombik jelennek meg, és elintézik. (Talán pont akkor fejezték be szegény élőhalottak a téli álmot.)

A hangulatos stáblista után burzsujok érkeznek a vidéki rezidenciára, feltehetően Angliában. (Ezt abból gondolom, hogy a stáblista alatt a kocsik a bal oldalon közlekednek, a kormány is a másik oldalon van és a szereplők angolszász neveken szólítják egymást, de azon se lennék meglepve, ha kiderülne, hogy csak a névtelen vágó fűzte be fordítva a filmet annak idején.) Két tökugyanolyan, barna nő (már Lenzi sem tudott különböző megjelenésű fehérnépeket felvenni a filmjéhez), egyikük fia, a hozzájuk tartozó két férfi és még egy gazdag pár (ezúttal szőke csajjal) alkotják a házban mulatni vágyó díszes kompániát. Jólétükről az ott élő kétfős személyzet gondoskodik.

A megérkezést követő első este – terror helyett – néhány cicivillantással teli szoftszexjelenetre kerül sor (az ágyban hempergő nőket csak az alapján lehet megkülönböztetni, hogy milyen faszi mellett dobálják magukat), ám a körülmények már gyanúsak. Az előjelek egyre baljósabbak (ott van a már említett rémálom, ugye), és meglehetősen furcsa némely szereplő is (főleg a ziláltfejű törpe, akit gyereknek kéne hinnünk).

Másnap mindenki beveszi magát a zöldbe a kastély körül. Dúl a szerelem, a romantika a fűbe csalja az érzéki örömökre éhes párokat.

És akkor megjelennek a zombik.

Nem korábban és nem később. Biztosan egész éjjel mászniuk kellett azon a hosszú szakaszon, amelyet a szakállas prof – talán a vágás csodájának köszönhetően – néhány másodperc alatt megtett. A lényeg, hogy odaértek: ettől lesz itten terror, kérem, nem a szőrszálhasogató kritikus akadékoskodásától!

Ha már ott vannak ezek a „terroristák”, rávetik magukat az emberekre. Ekkor szabadul el végképp a hülyeség is. Regnoli filmjeinek egyetlen komoly tanulsága van, de minden bizonnyal ez sem tudatos munka eredménye: a halottak okosak, az élők buták. Komolytalan tanulság viszont annál több akad. Néhány példa:

– A parkokban rendszeresen elhelyeznek medvecsapdákat.

– Az angol szolgálóknál nincs hűségesebb, párját ritkító a munkamoráljuk: zombivész idején is minden kérést ellenvetés nélkül végrehajtanak, ráadásul maguktól szolgáltatják folyamatosan az italokat a gazdáiknak.

– Ha valakinek egy zombi kést dob (!) a kezébe, lebénul az egész teste.

– Eszközhasználatban (kés, kasza, balta stb.), futásban és mászásban a holtak jobbak az élőknél (biztosan mert okosabbak, ld. a komoly tanulságot).

– Ha megsérültél a medvecsapdától és betörni készülnek a zombik, küldd el az inast, majd egy alabárddal állj abba a sarokba, ahonnan a legnehezebb elmenekülni.

– Ha a házat élőhalottak támadják, érdemes az emeleti ablakokat védeni, a földszinti nyílások majd valahogy megússzák a dolgot.

– Érdemes minden ötletet kipróbálni a gyakorlatban. Például ha egy önjelölt zombológus szerint az élőhalottak – minden korábbi tapasztalat dacára – nem az emberek húsára vágynak, csak a házból kell nekik valami (mondjuk kölcsönbe), akkor érdemes rá hallgatni és beengedni őket. (Meg hát egyébként is biztosan bejutnának…)

– A hiperokos zombikat könnyű becsapni. Érdemes kihasználni, hogy nagyon vonzódnak a lépcsőkhöz: elég elbújni egy lépcsőfordulóban, és kivárni, hogy ellenállhatatlan késztetésüknek engedelmeskedve felmenjenek a tetőre. Aztán szabad az út.

– A „maradjunk együtt”–szlogen tényleg csak szlogen, a személyzetre pedig különösen nem vonatkozik.

Ami a stáb szakmai munkáját illeti, értékelhető teljesítményről nem beszélhetünk. A zene röhejes (csak a stáblista alatt jó, azt biztosan lopták), az operatőr vak lehetett, a stáblistán félénken háttérbe húzódó vágó pedig a legjobb esetben is amatőr. Ha komolyan akarnám (tudnám) venni a munkáját, kreténnek titulálnám Bianchit, de ebben már a velem született jó modor is akadályoz. Róla elég annyi, hogy sikerült filmre vennie minden idők legrosszabb Lucio Fulci hommàge-át (feltéve persze, hogy ez nem szimpla lopás, hanem tisztelgés).

A szerző, Regnoli érdemeiről már megemlékeztem. A „színészek” gyengébb alakítást nyújtanak egy bábszínház statisztáinál. Gino de Rossi – aki kiváló maszkmesteri munkát végzett Fulci filmjeiben, dolgozott a Bruce Willis-féle Hudson Hawkon – minden bizonnyal fél mázsa gyurmát és egy raklap zsákvásznat kapott a speciális effektusok elkészítéséhez. Az eredmény nem öregbíti a nevét.

Végül hadd ejtsek néhány szót a furcsafejű gyerekről és az anyukájáról. Nem lenne szép tőlem, ha elmesélném a „nagy jelenetet”, ezért csak felhívom rá a figyelmet, hogy a fiúcskát nem véletlenül alakítja Peter Bark, az alacsony termetű színművész és önjelölt illuzionista.

Remélem, kellően homályos maradtam.

Felhasználó profiljának megtekintése

3 Re: Horrortrauma on Csüt. Ápr. 12, 2012 9:26 pm

Mielőtt bárki rákérdez: a film valóban traumatizált gyerekkoromban (konkrétan az egyik zombitámadást láttam belőle, de az elég is volt, az agyamba égtek azok a képek). Felnőttként, több tucatnyi horrorral a hátam mögött persze már inkább mosolyra ingerelt. Viszont ez a cikk egyértelműen mutatja ifjúkori gondolkodásom hibáit, amolyan "indexebb az indexnél"-stílusban akart íródni. Annyira nem szar ez a film, pl. néha elég hangulatos, ami azért valami.

Felhasználó profiljának megtekintése

4 Re: Horrortrauma on Csüt. Ápr. 12, 2012 9:38 pm

sepi

avatar
Admin
boorman írta:
A Sokk archívumából:

Ez az asztalfiókodat jelenti vagy valahol tényleg elérhetőek a régi sokkmagazinos cikkek (mer mán keresgéltem régebben is).

A Burial Groundot már jó korban láttam, jóféle röhögős-ivós cucc.

Pl. a Manitu c. csodával nem volt ilyen szerencsém, van benne egy (lehet, h. álom)jelenet, amikor kikel a hősnő tumorjából a kifejlett indián szellemdémon és morcosan átfejeli a kórterem üvegajtaját, részemről sírva rohantam vissza a videjózós nappaliból a szobácskámba.
Aztán jó sok időbe tellett, amíg kinyomoztam, mi ez a film, de még azóta se néztem újra.


Felhasználó profiljának megtekintése http://prizmafolyoirat.com

5 Re: Horrortrauma on Csüt. Ápr. 12, 2012 9:58 pm

sepi írta:Ez az asztalfiókodat jelenti

Azt. A saját írásaim még megvannak (nem is akárhogyan: lementve a full oldal), de mással már nem tudok szolgálni.

sepi írta:Aztán jó sok időbe tellett, amíg kinyomoztam, mi ez a film, de még azóta se néztem újra.

Nekem is nyomoznom kellett a Burial Ground után, fogalmam se volt róla, mi lehetett az a film (először azt hittem, Fulci rendezte).

Felhasználó profiljának megtekintése

6 Re: Horrortrauma on Csüt. Ápr. 12, 2012 11:59 pm

kb. 5 évesen láttam a Cápát, és azóta betegesen rettegek a cápáktól, nagyobb halaktól, mély víztől, meg a cápás filmektől is

Felhasználó profiljának megtekintése

7 Re: Horrortrauma on Pént. Ápr. 13, 2012 12:08 am

boorman írta:Burial Ground


ÚRISTEN! Minimum 3 kategóriában az egyik kedvenc filmem!!

Felhasználó profiljának megtekintése http://cinemalcoholic.blogspot.com http://kettonegy.blog.hu/tags

8 Re: Horrortrauma on Pént. Ápr. 13, 2012 12:15 am

sepi

avatar
Admin
Cápát én is kicsiként láttam tévében, nagyon élveztem, de nem fostam tőle, amihez valszeg az is hozzájárult, hogy nem tudok úszni, így kicsi az esélye, hogy engemet az megrágcsál. Very Happy (Szemben pl. a farkasemberekkel, amikre a mai napig rá tudok parázni, pedig direkt nyomtam a témából filmmaraton is.)


Jut eszembe, (az Ezüst pisztolygolyók mellett) a vérfarkas-parát egy olyan cuccnak köszönhetem, amire máig nem tudtam rájönni, mi volt. Valszeg ifjúsági(?) tévésorozat, mintha valamilyen testvérek vagy fivérek lenne a címe és a hősei is, akik ilyen rejtélyeket oldogatnak meg minden (kb. élőszereplős Scooby-Doo). Na, ennek volt egy része, amiben az "éji (vagy éjszakai) szipoly" szedte áldozatait valami erdőben, duplarész volt, és az elsőnek cliffhangerrel lett vége, amikoris az óvatlan mellékszereplő táborozót megközelíti egy ilyen szipoly, és csak az látszik, hogy rusnya szőrös mancs benyúl a képbe.
Kb. '90 körül láthattam, tévébe, délelőtti műsorsáv (de a matiné nem biztos, adtak akkoriban Alfred Hitchcock bemutatját is hétköznap délelőtt).
Na? Very Happy




A hozzászólást sepi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 13, 2012 12:44 am-kor.

Felhasználó profiljának megtekintése http://prizmafolyoirat.com

9 Re: Horrortrauma on Pént. Ápr. 13, 2012 12:26 am

Nekem viszonylag korán kiégett a "sokk-relém", és ez nagyrészt az Ördögűzőnek köszönhető. Nagyjából 6-7 évesen láttam (kicsivel korábban az Erdő Szelleme és a Démonok már megpecsételte a sorsomat, de azokat élvezettel néztem újra, akár naponta többször is - viszont valami megfoghatatlan oknál fogva a Re-Animatortól (ez milyen címen futott a lengyelpiacos, hangalámondásos korban??) beszartam rendesen), azóta sem hevertem ki. Talán az egyetlen film, amit még mai szemmel is rohadt ijesztőnek vélek.

Felhasználó profiljának megtekintése http://cinemalcoholic.blogspot.com http://kettonegy.blog.hu/tags

10 Re: Horrortrauma on Pént. Ápr. 13, 2012 12:34 am

sepi írta:nem tudok úszni

Ez az info egyszer még jól jöhet. Twisted Evil

Sok horrort gyerekként nem láttam. Egyszer az unokatestvéreimnél volt szerencsém a Rémálom az Elm utcában egy részletéhez, ahhoz, amikor a csávót elnyeli az ágy.

Felhasználó profiljának megtekintése http://filmvilag.blog.hu/

11 Re: Horrortrauma on Pént. Ápr. 13, 2012 12:40 am

sepi

avatar
Admin
Dick Torrance írta: a Re-Animatortól (ez milyen címen futott a lengyelpiacos, hangalámondásos korban??)

Én eddig csak Reanimátor, vagy Az Újraélesztő címen ismertem, vhses-régihorrormotoros körökben sem rémlik, hogy bárki másképp emlegette volna.(Ettől persze még lehet.)

Felhasználó profiljának megtekintése http://prizmafolyoirat.com

12 Re: Horrortrauma on Pént. Ápr. 13, 2012 12:54 am

sepi írta:
Én eddig csak Reanimátor, vagy Az Újraélesztő címen ismertem, vhses-régihorrormotoros körökben sem rémlik, hogy bárki másképp emlegette volna.(Ettől persze még lehet.)

Én sem emlékszem, csak fura, mert a legtöbb ilyen nagy slágernek akkoriban (Evil Dead, City Of The Living Dead, Hands Of Steel, Chopping Mall...) volt legalább egy eszméletlen kreatív címkölteménye. Smile

Felhasználó profiljának megtekintése http://cinemalcoholic.blogspot.com http://kettonegy.blog.hu/tags

13 Re: Horrortrauma on Pént. Ápr. 13, 2012 12:59 am

sepi

avatar
Admin
Dick Torrance írta:
Én sem emlékszem, csak fura, mert a legtöbb ilyen nagy slágernek akkoriban (Evil Dead, City Of The Living Dead, Hands Of Steel, Chopping Mall...) volt legalább egy eszméletlen kreatív címkölteménye. Smile

"Az Újraélesztő" szóösszetétel önmagában van annyira költői, mint mondjuk "Az akasztott pap" Very Happy

Felhasználó profiljának megtekintése http://prizmafolyoirat.com

14 Re: Horrortrauma on Pént. Ápr. 13, 2012 1:05 am

sepi írta:

"Az Újraélesztő" szóösszetétel önmagában van annyira költői, mint mondjuk "Az akasztott pap" Very Happy

Igaz. De a "Zombi lóg a harangkötélen" azért üti. Very Happy Na, abbahagytam az OFFolást. Very Happy

Viszont közben eszembe jutott, hogy mikor először láttam az Angel Heart-ot (talán az HBO-n), az is igen kellemes traumát okozott, bár ez már később volt valamivel, azt hiszem. Mindenesetre úgy tűnik, ezek a Sátán témák képesek rám hozni a frászt. Smile

Felhasználó profiljának megtekintése http://cinemalcoholic.blogspot.com http://kettonegy.blog.hu/tags

15 Re: Horrortrauma on Pént. Ápr. 13, 2012 2:56 am

Freddy Krugertől én is iszonyat rettegtem, még a reklámjától a tv-ben is, aztán végül újranéztem a szériát már érettebb/edzettebb fejjel, és sikerült leszámolnom a félelmemmel. Kisgyerekként még amiktől féltem, mégis sokszor megnéztem, és imádtam, az a Gremlins, a Boszorkányok, A légy, meg a Critters volt (rengetegszer leadta a megboldogult TV3, évente minimum kétszer). Később, kamaszként pedig A körtől fostam nagyon (aztán megnéztem az unalmas folytatást pár évvel később, és ez a félelem is odalett). Meg a Texas-i láncfűrészes, amit szintén kamaszként láttam, és azóta tervezem újranézni, de még gyűjtöm hozzá a bátorságom. Emlékszem, amikor láttam, utána hónapokig féltem vidékre menni. Very Happy (Némely székely falú tök olyan, mint a filmben a helység, pici fantáziával iszonyat creepy tudott lenni. Very Happy)

Felhasználó profiljának megtekintése

16 Re: Horrortrauma on Pént. Ápr. 13, 2012 7:03 am

Mr. Scott Pilgrim írta:kb. 5 évesen láttam a Cápát, és azóta betegesen rettegek a cápáktól, nagyobb halaktól, mély víztől, meg a cápás filmektől is

Dettó, csak én nem rettegek se a víztől, se a cápáktól, viszont eléggé érdekel mindkettő. És a Cápa az egyik kedvenc filmem, ofkorsz. Smile

Felhasználó profiljának megtekintése

17 Re: Horrortrauma on Pént. Ápr. 13, 2012 12:38 pm

sepi

avatar
Admin
Critters az kurvajó volt, pár részt láttam belőle én is gyerekkoromban, de kb. annyira emlékszem belőle (a címadó dögökön kívül), hogy a hótkomoly űrbéli fejvadász aknavetővel szétlő egy vécécsészét.
Kéne tolni egy Critters maratont Very Happy

Felhasználó profiljának megtekintése http://prizmafolyoirat.com

18 Re: Horrortrauma on Szer. Jún. 20, 2012 2:17 pm

A hegy gyomrában - Wilberforce család
Legyetek jók, ha tudtokból az ördög
Pink Floyd: A fal
X-akták
Twin Peaks

most ezek jutnak eszembe Smile

Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.