David Cronenberg

Nyitok egy topikot az úrnak, mert megérdemli, plusz úgy tűnik, hogy idén visszatér régi önmagához. Jön a Cosmopolis!

LONG LIVE THE NEW FLESH!

Egyébként nekem az új Cronenberggel sincs bajom, az A Dangerous Method picit alulmúlta az - egyébként igen nagy - elvárásaimat, de az Eastern Promisest és főleg az Erőszakos múltat imádtam, de azért örülök persze, hogy úgy tűnik, visszatért régi önmagához.
Csak kicsit félek a Pattinson gyerektől. Kár, hogy végül nem a Colin Farrell - Marion Cotillard párossal valósult meg a film, ahogy azt korábban tervezték. Giamattinak viszont örülök.

A Dangerous Method sajnos egy tévéfilm lett. Annak egész tűrhető, de Cronenbergtől mást várna az ember. Érdekes amúgy, hogy az Eastern promises-t és a History of violence-t anno nem nagyon szerették az ortodox Cronenberg-fanok, most viszont már egyre több helyen olvasom, hogy ezek igazából alulértékeltek.

Patiszon gyerek: értehtő ha vannak vele kapcsolatban előítéletek, de az alapján amit eddig láttam tőle, nem tűnik tehetségtelennek és kisugárzása is van.

Cronenberg amúgy is gyakran tolja ezzel a merev, bábszerű színészi játékkal (pl. a Jeremy Irons-os cuccai vagy az eXistenZ), szal Patiszon szerintem teljesen jó választás.
Mondjuk DeLillo kemény, A fenevad szabadnak futottam neki régebben, de nem bírtam végigolvasni, mondjuk a Cosmopolist 30 évvel később írta, nem tom, milyen irányba mozdult.

A Scanners főszereplője már nem is bábszerű, hanem konkrétan egy báb. Egyetlen arckifejezéssel tolta végig a filmet, borzasztó nagy antitalentum. (Mondjuk Michael Ironside alakítása ellensúlyozta.)

Keira Knightley azért most elég magasra tette a lécet a "színészi antitalentumok a Cronenberg-életműben" vonalon.
Csak rá gondolok és beleborzongok.

sepi írta:Keira Knightley azért most elég magasra tette a lécet a "színészi antitalentumok a Cronenberg-életműben" vonalon.
Csak rá gondolok és beleborzongok.

Na igen, de ő a másik véglet, ő borzalmasan túljátszotta a szerepet.

Sajnos idáig kevés Cronenberg filmet láttam, de az Eastern Promises az egyik kedvenc filmem. Igyekszek pótolni a hiányoságokat.

A Dangerous Method esetében azon döbbentem le, hogy ennél testhezállóbb téma talán nem is létezik Cronenberg számára, erre egy olyan semmitmondó, sekélyes ujjgyakorlatot hozott ki belőle, amire (kis túlzással) bármelyik tévés bérrendező képes lett volna. Ezzel szemben az előző két filmje a felszín alatt tele volt rá jellemző stílusjegyekkel, pedig a téma és a forma abszolút különbözött az addigi világától.

Cosmopolis
Cronenberg oldhatta volna kissé a regény sűrűségét, ehelyett felolvasószínházat csinált. Távolról sem érdektelen a film, csak szokni kell a stilizált stílusát. Sajnos pont a finálé lett a leggyengébb része. Ami biztos: akik Pattinson miatt ülnek be a filmre, és 2 perc után elvesztik a fonalat, nagyon morcosak lesznek. (10/6)

Tiszta szerencse, hogy nagyon nincs milyen fonalat elveszíteni, a jelenetek kevés kivétellel teljesen felcserélhetőek, nem próbáltam, de szerintem ha valaki belealszik a közepébe egy jó félórát, még úgy is vissza tud kapcsolódni .
De tényleg csak pofáznak és pofáznak (kb. mint a Veszélyes vágyban, csak ez a film legalább nem úgy néz ki, mint egy magyar tévéjáték), az elhangzó okosságok közül csak az abszurdabb megjegyzésekre kapja fel az ember fejét, amik legalább egy kicsit afelé mutatnak, hogy ez most önparódia vagy direkt néző(elvárás)szopatás. Mikor kicsit érdekesebb lenne, nyomban elvágja a dolgokat, a húszperces extramély pofázásból álló antifinálét meg már tényleg csak a néző direkt szopatásaként tudtam értelmezni. Cronenberg vagy viccelődik, vagy megöregedett, ezt még nem tudtam eldönteni.

sepi írta: csak ez a film legalább nem úgy néz ki, mint egy magyar tévéjáték.

Nem értem, miért mondják, hogy úgy néz ki, mint egy tévéjáték, szerintem gyönyörű.

manuva írta:

sepi írta: csak ez a film legalább nem úgy néz ki, mint egy magyar tévéjáték.

Nem értem, miért mondják, hogy úgy néz ki, mint egy tévéjáték, szerintem gyönyörű.

Azt, hiszem, az ilyen



és ilyen



jelenetek miatt van ez, snitt-ansnitt párbeszédek tömege, amikben csak annyit variál, hogy beveti az alsó/felső kameraállásokat, amiket mondanak, az eléggé didaktikus (mindenki elmondja, ami éppen a szívét nyomja és annyi), ahogy elmondják, az pedig simán színpadias.

Ez igaz, de a képek nagyon szépek, pl. amiken a táj látszik, meg a díszlet, a jelmez, a fények, minden. Vagy pl. amikor azt mondja Knightley, hogy azt szeretné, ha megbüntetné, ott van egy nagyon fasza dolly shot vagy mi, ami a háta mögül indul és a kezénél ér véget, az nekem nagyon tetszett. Vagy ahogy vágva van a szabad asszociációs jelent. Egyszóval szerintem nagyon jó a kiállítása.

Remek írás, nagyjából mindennel egyet tudok érteni.
Számomra nehezen elképzelhető, hogy a film vicces elemei, vagy a párbeszédek néhol abszurd fordulatai szándékolatlanok lennének, meglepődnék, ha nem esett volna le Cronenbergéknek a jelenlévő humor, ezt valamennyire igazolja is például a reggelis beszélgetésnél a vágás a biztonsági őrre.

A film amúgy számomra érdekesebb volt a Veszélyes vágy-nál, viszont sok helyen unalmas, és összességében sajnos nem igazán jobb annál (5-6/10).

scorsesefan írta:Remek írás, nagyjából mindennel egyet tudok érteni.
Számomra nehezen elképzelhető, hogy a film vicces elemei, vagy a párbeszédek néhol abszurd fordulatai szándékolatlanok lennének, meglepődnék, ha nem esett volna le Cronenbergéknek a jelenlévő humor, ezt valamennyire igazolja is például a reggelis beszélgetésnél a vágás a biztonsági őrre.

Egyetértek, nagyon tudatosak az elidegenítő effektusok.

Ellenvélemény.