Mit olvasol éppen?

(a fórumszabályzatot)

Ifjúsági ponyva van sem, kurva jó a Hunger Games. A tavalyi (vagy tavaly előtti?) slágert (I am number four) simán kenterbe veri. Van ritmus, feszes dramaturgia, fasza disztópia, egyedül nyelvileg nem egy nagy szám.

sepi írta:Ifjúsági ponyva van sem, kurva jó a Hunger Games. A tavalyi (vagy tavaly előtti?) slágert (I am number four) simán kenterbe veri. Van ritmus, feszes dramaturgia, fasza disztópia, egyedül nyelvileg nem egy nagy szám.

Nem unalmas, ebben egyetértek, de azért elég sok ponton bele lehetne kötni. Kezdjük a "lélektani hitelességgel". (Idézőjelbe teszem, mert egy lektűr esetében nyilván nem ez a legfontosabb szempont.) Ha valakit elhurcolnak, hogy élet-halál harcot vívjon egy arénában, előtte biztos, hogy őszintén érdekli őt, hogy milyen kosztümben van, hogy van sminkelve, stb.? Ahogy azt egy gyerekkönyv-szerző elképzeli... A dísztópia meg eléggé elnagyolt (legalábbis az első könyvben), kábé annyi köze van egy igazi sci-fihez, mint egy tetszőleges Leslie L. Lawrence regénynek a Rózsa nevéhez. (Amúgy LLL-fan vagyok, de ami ponyva, az ponyva.)

Itt van hasonló regény, ami, állítólag sokkal komolyabb.

Jé, a Mortal Engines itt van a polcon, antikba' túrtam pár éve, asszem elolvasom, ha ez ennyire komoly cucc.
Hunger Games: a külsőségek (smink,jelmez) az aréna-show részei, én nem akadtam fenn azon, hogy ki vannak hangsúlyozva. meg ha ezeken múlna, hogy hány támogatóm lesz, engem is érdekelne milyen a sminkem.

sepi írta:Jé, a Mortal Engines itt van a polcon, antikba' túrtam pár éve, asszem elolvasom, ha ez ennyire komoly cucc.
Hunger Games: a külsőségek (smink,jelmez) az aréna-show részei, én nem akadtam fenn azon, hogy ki vannak hangsúlyozva. meg ha ezeken múlna, hogy hány támogatóm lesz, engem is érdekelne milyen a sminkem.

Persze megvan magyarázva a viadal szervezőinek szemszögéből, hogy miért van erre szükség, nekem csak az büdös, hogy a csajt ettől az egésztől nem a zsigeri undor fogja el, hanem még kábé élvezi is. Teljesen elalél attól, hogy a stylelistok milyen ruhát rittyentettek neki.

Még egy kekeckedés: az mennyire logikus, hogy a háborús konfliktusból győztesen kikerülő körzetek is küldenek játékosokat a viadalra? (Sőt, a többségünk önként jelentkezik.)

Nem éppen irodalom, de nem akartam ezért külön topikot nyitni.

Én ezt olvasom (a már említett, komoly érdektelenséget kiváltó Mozi-fenegyerekek mellett):

Egész kellemes, csak kicsit tömény, viszont a borítóval ellentétben ez egy nagyon igényes, agyonjegyzetelt, szinte kritikai kiadás:

Én jelenleg Raymond Chandler - Kedvesem, isten veled c. könyvét olvasom. A filmkonverziója nagyon tetszett, gondoltam nem csak a mozgóképes, hanem papír alapú noirral is ismerkedem.

A Wolfen filmen nagy kedvencem, a regényt egy kicsit szárazanak éreztem (vagy csak a fordítást, fene tudja), de az Éhség elég penge, jóféle dekadens szexhorror a nyolcvanas évekből, szerelem van, dugás, mocsok meg vámpírok. Épp ideje volt magyarul kiadni (pláne hogy a film nálunk is kult valamennyire), de ez a borító... hát ez eléggé bázzeeeg. Ettől függetenül mehet a polcra az Engedj be! mellé.

Ez a borító valószínűleg hoz párszáz plusz olvasót, és akkor már megérte.

Hát nemtom, épp ettől a borítótól olyan, milyen akármelyik másik mostani noname vámpíros ponyva. Mondjuk az igaz, hogy friss cuccként akarják ellőni, az is van ráírva, hogy "a 2012 szerzőjének új regénye", ami egy 30 éves könyv esetében kicsit vicces.
Szóval nem egy elegáns kiadvány, na, de legalább van. (De ez a borító még csak nem is csak nem elegáns, hanem eccerűen randa.)

Most olvasom Iain Bankstől a Darázsgyárt, negyedik fejezetnél tartok, kérdés azoktól, akik már olvastál: lesz ez majd jobb? Már majdnem felén túl vagyok, de még mindig várom, hogy mikor lesz ez már érdekes.

A Darázsgyárban groteszk epizodikus sokkolósdi megy végig, a végére meg odabasz egy csavart, oszt annyi. Nekem mondjuk bejött, de ha vastagabb sztorira vársz, akkor ne várd.

Nem tudom, lehet végül tetszeni fog, de akkor ezek szerint ez megy végig. A fejezet az első gyilkosságról mondjuk eléggé tetszett, de egy teljes fejezetet olvasni arról, hogy a főszereplő hogyan baszott be egy koncerten, majd hányt, elég unalmas.

Nagyon kíváncsi voltam a Darázsgyárra de végül egyszeri élménynek bizonyult, a csavar meg...hát olvastam már jobbat is.
Én most a Hyperion-Hyperion bukásával bírkózom egy ideje. Elég jó csak kellett 100 oldal, hogy érdekes legyen de azóta tetszik (bár nem ilyenre számítottam de ez nem negatívum). Sajnos lassan haladok vele de már nagyon kíváncsi vagyok mire fut ki ez a két, szép vastag kötet.

Simmonstól sci-fit még nem olvastam, de a Summer of Night nagy kedvencem (legjobb coming-of-age horror King Az-ja mellett), ezek szerint megéri nekifutni a Hyperionoknak?

ezt még nem merem kijelenteni az első kötet felénél. Eddig jó, de 700 oldal még hátravan

Jóféle tanulmánykötet, nyomulnak benne az elmúlt két évtized mindenféle fontos trash/paracinema/cultfandom akadémikus esztétái, éppen a Péntek 13-sorozat recepciójáról szóló tanulmányt rágcsálom, amiből már megint kiderül, hogy a trashfilm kategóriája nem olyan egyszerű dolog ám. (Csak ne jutna el minden ilyen szöveg 2 oldal után Foucault-ig )

Paul Watson: There's No Accounting for Taste

Elég penge, ilyenek vannak benne, hogy aszongya:

Eddig csak hallomásból ismertem Farmert, de a remek borító és 250 forintos ár (áfával) meggyőzött és eléggé jól jártam vele. Ahhoz képest, hogy '68-ban jelent meg először, a Bestia képmása teli van olyasmikkel, amik csak 15-20 év múlva jönnek divatba: bőszen keveri a dark fantasyt a hard boileddel, makkleharapós gore-ral meg hardcore pornóval, van is a végén egy védőbeszéd Theodore Sturgeontól (ő írta a pl. a Some of Your Bloodot egy vámpírfickóról, aki csak menstruációs véren él), hogy a prűd fikázók kapják be. Amellett, hogy műfajilag jócskán megelőzte a korát, és olyan jelenetek vannak benne, mitől egy edzett Barker-fan is elcsöppen, ez ráadásul még jó regény is. 200 oldal az egész, erős szmogos-mocskos atmoszférával meg telizsúfolva mindenféle irodalmi meg filmes utalásokkal (a főhős pl. Byron Childe Harold-karaktere magánnyomozónak átmodernizálva). Szerencsére kiadták itthon a folytatást is, lesz egy köröm a bookline-nal, ha kiröhögtem magam azon, hogy azt a címet, hogy "Blown", sikerült "Fenevadak egy másik dimenzióból"-nak magyarítani.

Befejeztem Nullánál is kevesebbet(megnézem a filmváltozatát elvileg nemsoká). A következő könyv nagy valószínűség szerint Pelevintől a Sárga Nyíl lesz(utána meg levadászom a friss és ropogós új kötetét)

Még csak most kezdtem - a sztoriról egyelőre nem is nyilatkoznék, de nagyon erős stílusa és hangulata van. Ilyenek szól benne, hogy "Tegnapelőtt éjjel felfaltam egy negyvenhárom éves befektetési tanácsadót. Éppen olyan korszakomat éltem, amikor azokat ragadtam el, akik senkinek sem hiányoznak Elég kötelező cuccnak tűnik a Dexter és a vérfarkas-fanboyok számára.

Ez az Utolsó vérfarkas marha jól hangzik. Én most a Hozsánna néked Leibowitzba kezdtem bele

akkor ha a Geekzen nem nyerem meg, lehet berendelem olvasásra