Milyen képregényt olvasol?

A batman első év és a Punisher/Batman kivételével ezeket karácsony óta gyüjtöttem. De ezek csak a kötetek, van még szekrényben másfélszer ennyi magyar kiadású képregényem(de azok füzetek és régebbiek) meg egy két olasz kiadású Wildstorm, Marvel amiket véletlen lenyúltam egy osztálytársamtól De igazából a köteteket szeretem csak, füzetet már 10 éve nem vettem.
Ja és már úton van a Goonból, Planetaryből és Ex machinából a soron következő kötetek, szóval szépen bővül ha csak nem csődölök be

Ami TPB nekem van, azt ajándékba kaptam / sajtópéldány volt / fillérekért vettem használtan. Ezen felül persze ott lapul a szekrényben a Pókember, Marvel Extra és az X-Men 90-es évekbeli magyar kiadásának nagyrésze.

The Flash #177-200, Superman/Flash one shot:
A fentebb linkelt képen is látható Flash omnibus vol2 tartalmazza ezeket a sztorikat, amiket egytől egyig Geoff Johns írt. Mostanában a new 52 kapcsán szokás fikázni Johnst és én se rajongok már érte annyira mint pár éve, de ezek a Flash sztorik még a legjobb időszakába tartoztak.
A cselekmény Wally West, a második silver age Flash körül forog, de rengeteg supporting karakter is rendszeres szereplő: rendőrök, feleség, unokaöccs, Jay Garrick-a golden age Flash-és felesége, Jesse Quick (szintén speedster) és persze az elmaradhatatlan Rouge gallery.

A kötet a Superman/Flash one shot-al indít, kellemes darab, de semmi maradandó, rajzilag nem is a legjobb, de legalább megtudunk némi infót Abraka-dabráról, ha eddig nem tudtuk volna. Ezután elkezdődik a rendes, ongoing történet aminek ebben a kötetben két csúcspontja is van. Az egyik a Crossfire c. sztori amiben az egyesült Rouge-ok lecsapnak Keystone city-re, a másik oldalról pedig egy élő számítógépvírus, Thinker veszi át a hatalmat Central cityben. Jó történet, lezár egy-két korábban elkezdett szálat és bebizonyítja, hogy Flash sokkal jobban városa része mint mondjuk Batman (mondjuk előnye, hogy mindenki tudja a személyazonosságát)és a supporting cast szerepe is nagyon fontos a karakter életében.
A másik csúcspont, a második Professor Zoom sztorija (aka. Reverse Flash), a Blitz. Erős és tragikus sztori, senki se jár jól a végére. Annak ellenére, hogy nem szeretem az olyan szuperhős történeteket ahol az antagonista egyetlen célja a hős kicsinálása (tehát semmi világelfoglalás meg hasonlók) ez egy remek darab, érződik, hogy Flashen keresztül mindenkire hatással van és remekül fel is van építve (ellentétben a fárasztó és fölöslegesen agyoncsavart, mégis ezerszer felhasznált Hushal például)és elég epikus is.
A két sztori közt is kapunk élvezetes darabokat, a Gorilla Groddos esemény is igencsak jóra sikerült (és egyenesen vezet a Zoomoshoz) illetve a végére még egy szép cliffhangert is beszúrtak ami miatt lehet nem várom meg a következő omnibus megjelenést (szeptember) hanem egyenként megveszem a soron következő köteteket ha fellelhetők még.

A rajzokért a kötet 85%-ában Scott Kolins felelős, Doug Hazlewood kihúzóval együtt és remek párost alkotnak. Kolins rajzai tökéletesek Wally West kalandjaihoz: lendületesek, kicsit rajzfilmszerűek és remekül jelenítik meg az érzelmeket az arcokon. A többi kisegítő rajzoló se rossz, de Kollins itt lehagyja őket. Ja és a színezőnek is jár a dícséret természetesen, Kolins későbbi munkáit néha nagyon túlspilázzák a szinezők (meg maga Kolins is az árnyékolással).

Összességében nagyon jó kötet (csak nehéz), aki szereti Flasht annak ez az időszak, amit Geoff Johns írt, szinte kötelező.

Megjött a kedvem egy kis Marvelhez így az Avengers után, az elmúlt tíz évben amúgy se olvastam onnan mást, csak a Polgárháborús cuccokat, szóval lenyomtam az Iron Man: Extremis-t, mer azt hallottam, hogy fasza, meg Warren Ellist alapból bírom. És télleg fasza - bár nem egy komplex sztori -, kellemesen brutális és genyó, kvázi nolanbatmanesre vett hangütéssel meg egy echte noir befejezéssel. Működik a figurával ez a stílus, tudja valaki, hogy érdemes-e tovább olvasni az Iron Man vol4.-et, vagy ez egyszeri móka volt? (ahogy láttam, Ellis ezután kiszállt)

Az Extremis lesz az alapja a 3. filmnek is.
Én egy omnibust olvastam (vagy ultimate collection a neve?) amiben a Dark reignes meg az előtte lévő sztori volt, azok bejöttek. Matt Fraction írta és írja azóta is a címet és elég jó véleménnyel szoktak lenni róla. Szóval ha Ironmanre vágysz akkor onnantól kezd ahonnan Fraction írta.

Nekem Marvelből személyes kedvenceim:
-Annihilation-Annihilation conquest-Guardians of the galaxy- Thanos imperative. Szóval a komplett űrrészleg az Annihilationtől kezdve, amibe jó sok cím beletartozik, viszont egy fasza kis aprítós űropera.
-Briank K. Vaughan: Runaways. Tinik akik megtudjék, hogy a szüleik szuperbűnözők és megszöknek otthonról. A 8. vol-t Joss Whedon írta, eléggé más mint Vaughan írása de az még jó volt.

-Secret Warriors: Nick Fury a secret Invasion alatt összegyűjt egy rakat fiatalkorú metahumánt és black ops egységet farag belőlük. A végére nagyon átmegy kémesbe, háttérbe szorulnak a fiatalok meg Hickman személyes underground Marvel világa is kicsit sok volt nekem de attól még jó.


Ellistől olvastad a Planetary-t? Az nekem hatalmas kedvencem.

Az van, hogy az űroperát, mint műfajt kifejezetten nem kedvelem
Valami születési rendellenesség lehet, a túl sok szín meg a túl sok űr ledob hamar.

Ellistől ezeknek a nagyon meta szuperhős cuccoknak (Planetary/Authority) sose mertem nekifutni (meg asszem még űrösök is, brrr ), a Transmetre teljesen rá voltam gyógyulva, a Strange Kiss meg a folytatásai is bejöttek, a Red itt be/itt ki, a Ruins jó tréfa volt, meg asszem a Hellblazer-dolgait lenyomtam, de erre nem esküszöm meg.

Ez a Runaways viszont jól hangzik, úgyis akartam olvasni Vaughantól Ex Machinát is, csak mindig elhalasztottam (az Y meg nem kötött le). Meg akkor beleszaglászok ebbe a Fraction-gyerekbe.

Ex machina fasza (remélem holnap meghozza a postás a soron következő köteteket már ) de ha az Y nem kötött le, lehet ez se fog. Én nagyon bírom az Y-t is és kb abba a vonalba sorolnám az Ex machinát is, nem annyira a szuperhősös részre koncentrál, mint a politikai, meg a személyes vonalra. Runaways viszont pörgős és Marvel, de csak néha tűnnek fel ismertebb alakok (ja meg van pár mangásabban rajzolt rész is sajnos de emészthető).
Ha már Vaughan akkor Pride of Baghdad erősen ajánlott, kb egy másfél óra alatt végzel vele, megéri.

Planetary: nem űrös, kifejezetten a Földön játszódik ("It's a strange world, let's keep it that way" a mottó). Igazából szerintem egy 27 részes szerelmes levél a 20. századhoz amit Ellis írt. Van benne szuperhős és pulp kultúra vegyítve kvantum fizikával és valós eseményekkel, B filmes utalások és egy epizódokból összeálló nagy sztori. Vérbeli geek cucc, egyik abszolút favoritom, szerintem ess neki nyugodtan de az első 6 rész előtt ne add fel (ha a 6. se tetszik akkor mindegy).

Jah és basszameg kihagytam az egyik all time kedvencemet Marvelből (shame on me) Joss Whedon Astonishing X-men éráját (astonishing x-men 1-24+giant sized). SOkan istenítik Morrison New X-menjét (közvetlen ez előtt volt) de Whedon köröket ver rá.

She-Hulk vol 1-2:
Na jó nem teljesen a vol 2 mert a 22. résztől Peter David vette át az írást és az már nem tetszett annyira, szóval nem olvastam végig a sorozatot.
Viszont Dan Slott addigi írásai annál inkább bejöttek! Pörgős, lendületes és általában pozitív a sorozat, telepakolva apróbb és nagyobb poénokkal. She-Hulk szimpatikus (és zöld...szóval szekszi, bár néha kicsit ribancos de végül is tökre belefér egy Hulk személyiségébe) bár néha a forrófejűsége kicsit zavaró de hát mégiscsak Hulk, szóval el lehet neki nézni.
A vol 1 egy részes sztorikkal indít, aztán fokozatosan vált át több részes cselekményre. Az egyrészesek a legjobbak, de persze a többi sztori is szórakoztató, még ha a lezárás nekem kicsit antiklimatikus is volt.
A vol2 aztán egy teljesen összefolyó katyvasz lesz, de a jó értelemben, amikor nem bírod abbahagyni az olvasást már.
Számomra legnagyobb erénye a képregénynek, hogy beemeli a geek kultúrát és a Marvel képregényeket a cselekménybe és folyamatosan kiszólogat az olvasónak.
A rajzolók közül Juan Bobillo stílusa jött be leginkább, bájos és néhol aránytalan, de passzol hozzá. A vol2 nagy részét jegyző Rick Burchett bár nem rossz, de nem is az igazi.
Ami negatívuma Slott érájának, az a zárás. Picit keserédes szájízt hagyott, jobban örültem volna egy abszolút happy endnek. Illetve, amiről nem Slott tehet, az a cím kiszolgáltatottsága a Marvel eventjeinek (Planet Hulk, Civil War). Persze ügyesen be vannak építve, de főleg a vol1-ben akad pár lyuk.
Peter David írása meg...hát nem rossz de elég száraz és érdektelen az előzményhez képest. Ha ezzel kezdtem volna biztos végigolvasnám, de így inkább eltettem unalmasabb napokra.

Ed Brubaker, Sean Phillips: Sleeper vol1:
Nagyon király cucc, eddig ez a kedvencem Brubakertől, látszik, hogy saját karakterekkel dolgozhat. Mocsok, szemét noiros sztori, szupererőkkel és kémkedéssel. Minden szereplő el van baszva rendesen (és ezért fogod szeretni őket), a sorsuk is és piszkosul szórakoztató, pörgős, leköt végig és ötletes. A narráció se zavaró, segíti a sztori előrehaladását.
Sean Phillips rajzai is baromirai llenek hozzá, nagyon megkedveltem.
A Wildstorm szuperhérós univerzumában játszódik de lószart se kell tudni róla, én se tudok semmit csak olvastam az authority vol1-et de az nem jelent semmit (egyszer említik őket).
Ha szereted a sötét, noiros történeteket ahol az se jár jól aki igen és kell egy kis változatosság a 40es évek sikátorai után (mondjuk a kémkedés felé) akkor igazán jól fogsz szórakozni.

Sleeper baromi jó cucc, adom. Ajánlom továbbá a Criminal füzeteket és az Incognito-t, ha ez tetszett.

Incognito fog jönni ezután (a season 2 után) de majd a criminalt is tuti elolvasom.

Arról tudsz esetleg, hogy az Incognito-nak létezik több volume-a? Én asszem 6 számot olvastam, de állítólag terveztek neki folytatást, nem tudom végül lett-e belőle valami.

Amúgy a Batman: Knightfall-t olvasom éppen, lassan a végére érek, majd akkor írok róla bővebben, de elöljáróban annyit, hogy elég jó történet. Ránézésre az új Batman film vett belőle át több dolgot (pl. egyik legnyilvánvalóbb a börtönből (Arkhamből) kiszabaduló rabok, meg persze a főgonosz), ami nem is baj, van benne potenciál.

Igen, van egy második vol, az Incognito: Bad Influences, szintén 6 részes.
Ajánlom Mark Millar és Dave Gibbons új közös sorozatát a Secret Servicet amúgy! Eddig a legjobb Millar képregény amit az utóbbi években olvastam!

Kösz, csekkolom őket.

Hulkhoz kapcsolódó kérdés: a képregényben mennyire tudja kontrolálni magát, amikor épp be van zöldülve? A Bosszúállók filmben előbb még tombol ész nélkül, szegény Scarlettet is majdnem kinyúvasztja, a fináléban viszont hallgat pl. Amerika Kapitányra, és csak a gonoszokat öli.

Változó, én nem olvasom igazán a Hulkot de egy ideje már elég inteligens asszem (Aaron sorozata elején külön is vált Bruce-tól és csak azt akarta, hogy hagyják békén).
Ez egy gyakran felmerülő kérdés a filmmel kapcsolatban, amikor Black Widownak nekimegy, akkor Bruce nem tudja kontrollálni mer Loki zavarja az agyukat (ugye veszekedés meg meg is táccsolta a lándzsát) viszotn a végén meg önként változik már át.
De hulk akármennyire okos is, mindig jellemző, hogy könnyne fel lehet őket hergelni (minden színű és nemű verzióját)

scorsesefan! az Incognito: bad influences csak 5 részes (csak azért mondom, hogy ne keresd a 6.-at)!

Elolvastam végre a Walking Dead 2. kötetét (mármint az amerikai verziót). Hihetetlen, hogy néha mennyire szégyentelenül másolja a szappanoperák sztoriépítési trükkjeit, ez tényleg egy igazi ponyva. Eléggé ingadozó a minősége (a rajzoknak is, bár a kétoldalas kompozíciók eléggé rendben vannak), mégsem tudom abbafejezni, úgyhogy valószínűleg folytatom. A befejezés, ahol Rick olyat szól, hogy mi vagyunk az igazi walking deadek, eléggé ütős lett.

Milyen kiadást olvasol? A " we are the walking dead" kb a 35. részben van, szóval valami compendiumot vagy ultimate collectiont?
Szerintem nem gáz a szappanoperás felépítés, pont ez az ami miatt nem bírod abbahagyni, jól bevált trükkök, de működnek. Charlie Adlard rajzai nekem nagyon ott vannak, pont passzolnak a szériához, szerintem már az nagy érdem, hogy egyáltalán nem hiányolja az ember a színeket hosszú távon se.

Brubaker Criminalján rágom át magam épp, nagyon bejön. Sean Phillips rajzolóval tökéletes páros, nagyon jól használja a kliséket és szupererők nélkül, sima crime sztorikként is izgalmasak az írásai (az előző olvasmányaimban tőle mindig voltak szupererők).

Mr. Scott Pilgrimnek itt egy hirtelen lista olyan képregényekről, amik szerintem intelligensen mennek szembe a két nagy kiadó szuperhőseivel de mégis azokat veszik alapul:
Mark Waid: Irredeemable (és a spin offja az Incorruptible)-őrült Superman pusztít
Warren Ellis: Planetary ("archeologists of the impossible", hatalmas szerelmem, nem csak szuperhősöket de minden geek dolgot beemel és magáévá tesz) és Authority (hardcore JLA, ha nem viselkedsz úgy picsán rúgnak, hogy kiugranak a belsőségeid, MArk Millar folytatta Ellis után. nem volt rossz)
Alan Moore: League of extraordinary Gentlemen (vol1 és vol 2, ami utána jön az már fárasztó)-viktóriánus szupercsapat, abszolút diszfunkcionális, tele utalásokkal, jófajta
Gart Ennis: Boys (ezt sokan szeretik csak azért veszem ide, én eluntam az 5-6. rész körül, a szuperhősök rocksztárok és amúgy is a kurva anyjukat mert Ennis azt mondja).
Brian K. Vaughan: Ex machina (csávó a gépeknek tud parancsolni és szuperhős lesz de rájön, hogy béna és inkább politikusnak megy. Még pár kötet nincs meg de eddig kurvajó).
J. Michael Strazinsky: Rising stars (jön egy meteor, képességeket kap X számú ember, aztán ez hogy hat a világra meg az emberekre. Pár éve olvastam legutóbb de akkor nagyon szerettem).
Mark Millar: The Ultimates (a Marvel univerzum és az Avengers modern verziója, mindenki egy tahó de atomcool és lezúzzák az arcod. Nyilvánvaló hibái ellenére egy szórakoztató, szélesvásznú képregény, az Avengers film is vett át jó pár dolgot ebből, Hitch rajzai pedig majdnem olyan jók mint az Authorityben)

popposabb olvasmányok még ahol sikerült kikerülni a szuperhős gioccset, pedig szuperhősök vannak benne: Bendis Daredevilje, Robert Kirkman: Invincible, Ed Brubaker: Catwoman, Frank Miller: The dark Knight returns és Year one, Brian K. Vaughan: Runaways.

Tuti kihagytam egy csomó mindent, illetve van egy rakat képregény, amiket érdemes már csak azért is elolvasni, hogy rájöjjön az ember miért is nem kell minden szuperhősből géppuskás tömeggyilkost csinálni ahhoz, hogy befogadható legyen és, hogy nem az a lényeg, hogy kívül hordja az alsógatyáját hanem a jó karakterek és az izgalmas sztori (Whedon Astonishing X-menje pl vagy Johns JSA-je).

ú, köszi az Authorityvel régóta szemezek, a LOEG-t olvastam, a Byost imádom (nemrég felmerült a megfilmesítése is, kicsit féltettem, meg drukkoltam, hogy Simon Pegget bekasztingoljál, mintha csak róla mintázták volna külsőleg a főszereplőt ), a The Dark Knight Returnst is imádtam, többit felírtam, köszi

Authority-ből a lényeg, Ellis 12 része, fenn van magyarul C4a-n, meg a Planetaryból is 9 rész (ez a két képregény egy univerzumban játszódik, de csak pár utalás van egymásra, meg egy crossover, de a Planetary crossoverek nem kapcsolódnak az alap sztorihoz ami 27 részes.)
Boys főszereplő tényleg elég Pegg. Bár ebből nem lehetne szerintem úgy filmet csinálni, hogy ne heréljék ki.

Ja ha a TDKR-t imádtad akkor SEMMIKÉP NE olvasd el a TDK strikes again-t Illetve az All-star Batman and Robint se Bár végül is, elrettentésül

Balakin írta:Milyen kiadást olvasol? A " we are the walking dead" kb a 35. részben van, szóval valami compendiumot vagy ultimate collectiont?
Szerintem nem gáz a szappanoperás felépítés, pont ez az ami miatt nem bírod abbahagyni, jól bevált trükkök, de működnek. Charlie Adlard rajzai nekem nagyon ott vannak, pont passzolnak a szériához, szerintem már az nagy érdem, hogy egyáltalán nem hiányolja az ember a színeket hosszú távon se.

Nem tudom pontosan melyik kiadás, két jó vaskos kötetben van benne az első 35 rész. A végén rövid írói komment van pár figuratervvel és színes borítórajzokkal. Sajnos nem az enyém a két kötet, kölcsönben vannak nálam.

Atipikus szuperhős sztori: csak félig kapcsolódik ide, de a Mark Millar-féle Red Son nekem nagyon bejött anno. Ebben Superman űrizéje nem Amerikában, hanem a Szovjetunióban zuhan le.

WD: csak azért kérdeztem mert amugy a magyar kiadás megegyezik az amerikaival, mert először ők is mindent 5-6 részeket egybefogó tpb-kben adnak ki.
Red Son: tényleg fasza sztori, érdemes csekkolni, ez is fent van magyarul Hálózsákon.

Balakin írta:WD: csak azért kérdeztem mert amugy a magyar kiadás megegyezik az amerikaival, mert először ők is mindent 5-6 részeket egybefogó tpb-kben adnak ki.

A magyar kiadás füzet méretű, az amerikai A4-es és keményborítós - nem ugyanaz... (Megvan az első két kötet magyarul is.)