Mit láttál legutóbb?

A Payback rendezői változatát láttad?

Thunderstick írta:A Payback rendezői változatát láttad?

Igen.

VISSZAVÁGÓ 'DC' - Hát ez sajnos nem sokkal veri az eredetit, pedig tényleg más. A Point Blankhez képest meg főleg műmájer. (10/6 - od)

Meg is van a neo-noir tripem első csalódása: Mulholland Falls. Ez a film egy kisebbfajta csoda, hiába van benne luxusprosti, vigilantizmus meg titkos atombomba-kísérletek, mégis borzasztóan semmilyen meg unalmas, és az sem segít, hogy tele van nagynevű, tehetséges színészekkel. Négyfős rendőrcsapatot tesz meg főszereplőnek a film, aztán abből kettőnek elfelejt bármiféle jellemet, szerepet adni a film, a végére aztán teljesen fel is szívódnak. Nagy kár ezért a moziért. 5/10

wurlitzer írta:Meg is van a neo-noir tripem első csalódása: Mulholland Falls. Ez a film egy kisebbfajta csoda, hiába van benne luxusprosti, vigilantizmus meg titkos atombomba-kísérletek, mégis borzasztóan semmilyen meg unalmas, és az sem segít, hogy tele van nagynevű, tehetséges színészekkel. Négyfős rendőrcsapatot tesz meg főszereplőnek a film, aztán abből kettőnek elfelejt bármiféle jellemet, szerepet adni a film, a végére aztán teljesen fel is szívódnak. Nagy kár ezért a moziért. 5/10

Ezzel szakasztott ugyanígy vagyok én is. Nézd meg az Acélvárost!

Szép poszterek, szolid dicséretek, hangsúly a filmzenén:

http://von-ningue.blogspot.hu/2011/04/city-of-industry-mixtape.html?zx=d4ba64641fa67ec4

Nemsokára jön az is!

Secret of the Incas (1954)



Egy pillanatra sem zseniális, de végig szórakoztató és hangulatos Indiana Jones előd, egy keményöklű kalandorról, aki az inkák híres aranykorongjának keresésére indul.
A sztori mai szemmel semmi meglepőt nem tartogat (ugyanezt a legendát még a DuckTales is fordulatosabban feldolgozta), de sablonosságában rejlik a bája. Az eredeti régészeti helyszínek, Charlton Heston karizmatikus figurája, és a csini Nicole Maurey kombója nekem már bőven elég volt, hogy magával ragadjon. Aki viszont hajmeresztő akciókat vár, az máshol keresgéljen, a film inkább a műfaj romantikus oldalát ragadja meg, de még így is messze közelebb áll szellemiségében a trilógiához, mint a kivénhedt Indy kristálykoponyás baklövése.

Mr. Smith goes to Washington

Fiatalnak nem éppen fiatal film, de még mindig működik. A film egyrészt kedves és naiv (Stewart karaktere és a szerelmi szál miatt főleg), a politikusokról alkotott képe azonban a legkevésbé sem pozitív, sőt, egész komoly dolgot állít azzal, hogy egy gazdag befolyásos ember mennyire tudja az embereket és magát a politikát befolyásolni - nem túl hízelgő.
Legjobb arc a házelnök.

9/10

Hard Eight

Paul Thomas Anderson első filmje még a Boogie Nights előttről. Érdekes, főleg a későbbiek fényében, a stílus felismerhetően hasonló, mint a Boggie Nightsban (vagy akár későbbi PTA filmekben), ami azért ennél jobb film. A Hard Eight egyfajta halványan noiros beütésű soft thriller remek karakterszínészekkel (Philip Baker Hall, John C. Reilly, Samuel L. Jackson, Gwyneth Paltrow, kis időre Philip Seymour Hoffman is feltűnik). Johnhoz (C. Reilly) odamegy egy idős ember, aki megtanítja pénzt szerezni és segít rajta, látszólag minden ok nélkül. Két év időugrás után a két szereplő még mindig együtt van, nagyon jó barátok, az öreg közreműködik a fiatal srác csajozásában. Látszólag továbbra is minden ok nélkül. Aztán kiderülnek az okok.
Mint írtam érdekes, bár szerintem annyira nem maradandó mozi, de teljesen korrekt, a színészek és a zene kiemelhetően dicsérhetők.

8/10

scorsesefan írta:Hard Eight

Paul Thomas Anderson első filmje még a Boogie Nights előttről. Érdekes, főleg a későbbiek fényében, a stílus felismerhetően hasonló, mint a Boggie Nightsban (vagy akár későbbi PTA filmekben), ami azért ennél jobb film. A Hard Eight egyfajta halványan noiros beütésű soft thriller remek karakterszínészekkel (Philip Baker Hall, John C. Reilly, Samuel L. Jackson, Gwyneth Paltrow, kis időre Philip Seymour Hoffman is feltűnik). Johnhoz (C. Reilly) odamegy egy idős ember, aki megtanítja pénzt szerezni és segít rajta, látszólag minden ok nélkül. Két év időugrás után a két szereplő még mindig együtt van, nagyon jó barátok, az öreg közreműködik a fiatal srác csajozásában. Látszólag továbbra is minden ok nélkül. Aztán kiderülnek az okok.
Mint írtam érdekes, bár szerintem annyira nem maradandó mozi, de teljesen korrekt, a színészek és a zene kiemelhetően dicsérhetők.

8/10

Bizony, ez kb. ilyen film (egész jó, és sok minden benne van PTA későbbi műveiből). Elsőre könnyű leírni Tarantino-utánzatként, annak idején én is így álltam hozzá, de valójában másról van szó. Érdemes lenne megnézni egyszer Anderson eredeti változatát, a kétórás Hard Eight (eredetileg: Sidney) már egy kompromisszumos valami.

Nem film, két trailer. Az első nálam telitalálat, a második inkább a film miatt érdekes, Audiard új filmje benne a Bikanyakban remeklő Matthias Schoenaerts és Marion Cottilard.

Brute Force (1947)

A cím kemény filmet ígér, és bár helyenként ellágyul, amikor durva, akkor nagyon. Burt Lancaster próbál megszökni rabtársaival a börtönből, amit lényegében már nem az igazgató, hanem Munsey kapitány irányít (Hume Cronyn félelmetes alakításában): egy szadista, hataloméhes rendőr, aki Gestapo módszerekkel próbál rendet tartani a börtönben, és élvezi, hogy kénye-kedve szerint bánhat a rabokkal. A rabok ezzel szemben szimpatikus karakterek, akik sokszor szerencsétlen események áldozatai vagy éppen szerelemükért lopnak pénzt. A film éjsötét végkifejlete mai szemmel is elég bevállalós (hát még '47-ben).

9/10

A diktátor

Cohen elhagyta az ál-dokumentumfilmes hátteret és egy "hagyományos" vígjátékot készített egy diktátorról, akit miután átvernek Amerikában kell boldogulnia az addig kijáró privilégiumok nélkül.
Jól szórakoztam, vicces volt, és a klisék sem voltak túl fárasztóak, Cohen humora még mindig vaskos és provokatív, még ha nem is annyira, mint mondjuk a Boratban volt. A Brüno-nál viszont nekem jobban tetszett (ennek oka lehet, hogy a politikai töltetű humort jobban tolerálom a buzipoénoknál), a mai amerikai felhozatalban Cohen még mindig egy üde színfolt, még ha hagyományos(abb) filmeket is csinál már.

8/10

Coriolanus

Ralph Fiennes első filmje Shakespeare utolsó darabja (?) alapján. A történet kortárs környezetbe lett helyezve, Róma helyét egy kisebb részt az angol lakótelepekre, nagyobb részt Közép-Kelet és Kelet-Európa kevésbé szemrevaló részeire emlékeztető terepek veszik át, a színészek Shakespeare szavait recitálják, közben kocsikkal közlekednek és modern fegyverekkel vívják a háborút. A főszereplő Caius Martius (maga Fiennes), a római hadvezér, aki Corioliban megfutamodásra készteti régi nagy vetélytársát, Aufidiust (Gerard Butler), majd politikusi babérokra tör, de a nép ellene fordul és száműzik. Martius megkeresi Aufidiust és a segítségével (és csapataival) Róma ellen indul.
Korrekt mozi ez, első filmnek szemrevaló és bátor is egy szinten, hogy 2011-12-ben Shalespeare-t szavalnak benne. A film azonban számomra egy átlagosan jó dráma előadásnak tűnt, ahol a kortárs környezet inkább csak érdekes alapkoncepció, a jelen kor nézői számára a könnyebb befogadást elősegítő gesztus és nem plusz tartalmat vagy a jelen emberének szóló üzenetet rejtett (persze lehet tévedek). E dráma ráadásul korántsem Shakespeare legkönnyebbje, nincs is benne szinte szimpatikus figura. Szóval azt tudom mondani, hogy azoknak ajánlom a filmet, akik vevők a Shakespeare drámákra, a régies nyelvezetre, a római kori szarkavarásokra mai díszletek között. Ja és persze a színészek miatt is, akik mind felvillantják tehetségüket kisebb-nagyobb szerepeikben (főleg Fiennes, Butler, Brian Cox és Vanessa Redgrave, akiknek a leghálásabb szerepek jutottak, plusz persze még a gonosz néptribunusok).

7/10

Fékezhetetlen (Lawless)

Láttuk már párszor ezt a sztorit, mégsem unalmas vagy érdektelen a film, hála Hillcoatnak meg a színészeknek. A Propositionnel azért nem emlegetném egy mondatban.

10/7

Ted

Seth McFarlane nem csinált egyebet, mint a tévésorozataiban megmutatkozó jellegzetes, könnyen beazonosítható stílusát (de legalábbis annak nagy hányadát) átmentette egy egész estést filmre - itt is van a való életben nem, itt beszélő karakter/sidekick (maci), pop-kulturális utalások tömkelege, a történetet előre nem vivő, de vicces betétek, jellegzetes McFarlane-es humor. A dolog nagyban is működik, a poénok viccesek, van egy-két kimondottan jó. Kisebb probléma a film végével van, ami "kissé" meghazudtolja az addig konzekvensen vezetett vonalat (Ted elhagyása = felnövés), cserébe nyújt némi autósüldözést. Összességében a film szórakoztató és az év eddigi egyik legjobb vígjátéka nálam.

7,5/10

Final Cut - Hölgyeim és Uraim!

"A mozi ünnepe", meg hasonló mélyenszántások. Rendkívül szórakoztató mix, amelyen látszik a belé fektetett rengeteg sok munka - az átmenetek egyik filmből a másikba bámulatosan passzentosak, nagyon könnyű követni a filmet. A humora remek, az érzelmek széles skáláján játszik. Vannak kedvenc filmek, de ezzel semmi baj nincs, összesen 450 filmből van több-kevesebb, rövidebb-hosszabb részlet. Az ember egyszerre próbálja felidézni, hogy az adott részlet éppen honnan származik, közben pedig beszippantja a sztori, ami amúgy toposzokból, klisékből építkezik, de még ma is hatásos tud lenni, ha jól mondják el. Pálffyék jól mondják el, öröm nézni.

9/10

A munkásosztály a Paradicsomba megy - La classe operaia va in paradiso (1971)
Elio Petri Neurózis trilógiájának középső darabja. A történet egy munka-megszállott proli csavargyáros (a mindig fantasztikus Gian Maria Volonté) monoton mindennapjait mutatja be, aki egy baleset folytán teljesen kifordul magából, és fellázad munkáltatói ellen.
Nem egy kellemes szívet melengető film az tuti. Audiovizuálisan visszafogottabb, realistább mint Petri korábbi művei, épp ezért emberközelibb, lehangolóbb is az egész. Kell hozzá egy gyomor, de egy darabig biztos elkísér a hatása.

Imádom ezeket az olasz filmcímeket.

Más: bővebben a Fékezhetetlenről - itt.

Lawless - Fékezhetetlen

Rendezte Hillcoat, írta Nick Cave. Igaz történeten alapuló gengszterfilm a Bondurant testvérekről, akik a szeszcsempészet idején szesztcsempésznek és a közhiedelem (legenda) szerint halhatatlanok. Szembekerülnek a takarítani érkező, szadista hajlamú, szemöldök nélküli megbízottal, aki először csak az üzletet akarja lesápolni, de mikor a fiúk nem fekszenek le neki, megpróbálja minden lehetséges eszközzel megfélemlíteni, kicsinálni őket.
Szikár, egyszerű gengszterfilm, klisék mentén épül, nagy meglepetéseket nem tartogat és igazán nincs húzása a dolognak. Érzelmek terén nem hatol túl mélyre, cserébe 10 percenként jön egy leszámolás-lövöldözés-torokelvágás, ami el is veszi a súlyát kissé az amúgy elég véres és kegyetlen képsoroknak. Nem sokkal tudok többet írni, részemről mind a rendezés, mind a színészi játék rendben van (Shia is egészen tisztességes a szerepében, a legjobb talán a dörmögő Hardy és Pearce (leghálásabb szerep)), a film élvezetes és szórakoztató, klasszikus nem lesz, de igényes, könnyen befogadható mozi.

8/10

Firefly (sorozat)

Joss Whedon űrwestern sorozata. A kultusz részemről indokolt, tényleg remek sorozat, többször is a Cowboy Bebop ugrott be róla, mint analógia (mindkettő sci-fi és western elemeket kever remekül). A titka számomra a színészgárda és a párbeszédek, amelyek eszméletlen szórakoztatóvá teszik az egészet - a karakterek és a kémia köztük nagyon működik (Nathan Filionnak jól áll a laza, becsületes "betyár" szerepe másként el se tudnám nagyon képzelni), a látványvilág, kamerakezelés említésre méltó (az effekteken túlhaladt az idő, de az űrhajó belseje, a külső helyszínek igen rendben vannak), majd minden rész ugyanolyan magas színvonalú. A történet sajnos lezáratlan marad (illetve a Serenity filmben kerül lezárásra), mivel a sorozatot egy évad után kaszálták, de gondolom ezt a többség tudja.

9/10

Filionnak jól áll a laza, becsületes "betyár" szerepe másként el se tudnám nagyon képzelni

Castle? Mondjuk ott is laza meg becsületes, csak nem annyira betyár

Az nekem is eszembe jutott, de abból egyrészt keveset láttam, hogy releváns véleményt tudjak mondani, másrészt amennyit láttam abban elég hasonló karakter volt Castle, ahogy te is írod, csak "betyár" nem volt. De ugyanaz a laza, beszólogatós arc.

jah, csak ott inkább bétahím és a női főszereplő az "alfa".

Balakin írta:

Filionnak jól áll a laza, becsületes "betyár" szerepe másként el se tudnám nagyon képzelni

Castle? Mondjuk ott is laza meg becsületes, csak nem annyira betyár

Dr. Hammerként inkább egy köcsög.

Bug (2006)

William Friedkin filmje, Tracy Letts saját darabjából írott forgatókönyvéből Ashley Juddal és Michael Shannonnal. Agnes magányosan él Motel szobájában, esténként egy bárban dolgozik. Egyik este barátnője bemutat neki egy férfit, Petert, aki kissé titokzatos, de ártalmatlan, és érdekes, elég direkt stílusa van. Közben megjelenik Agnes exe is, aki lehúzza pénzzel, zaklatja, meg is üti. Agnes és Peter közeledni kezd egymáshoz, mikor is aztán megjelennek a bogarak...
Azt kell mondjam, hogy akit érdekel a film, az ne olvasson tovább, úgy tud igazán hatni, ha nem tudunk róla sokat. A film meglehetősen lassan építkezik, hogy aztán a végén úgy igazán felpörögjön, de úgy, hogy a néző csak kapkodja a fejét. Shannonról hamar kiderül, hogy nincs ki neki mind a négy, és magával rántja az erre vevő, a saját démonaival, múltjával küzdő Agnest, hogy aztán a film utolsó 15-20 percben az őrület és a paranoia egy ritkán láthatóan intenzív megnyilvánulásába kulminálódjon. A szereposztás tökéletes, nélkülük nem is működne a dolog, Shannon is Judge is félelmeteset alakít, a végén már szó szerint. Friedkin jól, lényegre törően mesél remek beállításokkal. Az alufóliaház meg alapból a frászt hozta rám. Két ember pszichózisa jár itt egyre gyorsuló, ördögi táncot. Jó kis film.

8,5/10

Take Shelter

Jeff Nicholsra mindenképpen oda fogok figyelni a jövőben (is). Már a Shotgun stories is nagyon tetszett (8,5-et vagy 9-et adtam talán rá), a Take Shelter pedig legalább olyan jó volt, sőt, talán mondhatom, hogy jobb.
Curtis feleségével és hallássérült (süket) lányával él, van munkája, van pénzük (nem sok, de elég), látszólag, ahogy a barátja is mondja "jó élete" van. Curtist azonban rémálmok gyötrik, melyekben mindig közeledik egy hatalmas vihar, miközben a kutyája, a legjobb barátja vagy éppen szerető felesége megtámadja. Curtist annyira felzaklatják az álmok, hogy például kutyáját kizárja a kertbe, és ami fontosabb, felújítja a kertben a vihar-óvóhelyet - az álmai kikészítik hallucinálni kezd, ami aztán környezete előtt is egyre kevésbé marad titokban. Édesanyja 30-as évei elején felügyelet alá került, mert paranoid-skizofréniát diagnosztizáltak nála - lehet, hogy ez a sors vár Curtisre is?
Személyes, lírai hangulatú film ez, Shannon itt is remekel, a film nagyon jól van felépítve - megszeretjük a családot és Curtist, akivel együtt járjuk végig a kétkedéssel, bizonytalansággal teli utat, ahol már a saját szemünknek sem hihetünk, és mikor már az általunk legszeretettebb emberek is félelemmel a szemükben néznek ránk. A vége, bár meglepőnek nem nevezném, katartikus. Egyszerre földhözragadt és attól elemelt történet. Kiváló a zenéje.

9,5/10

Shannonról hamar kiderül, hogy nincs ki neki mind a négy

Kvízkérdés: van olyan Shannon-film, amiben nem ez a helyzet?

(Még civilben is ilyen.)

Beyonder írta:Kvízkérdés: van olyan Shannon-film, amiben nem ez a helyzet?

A Rossz pénzben ugyan csak kis szerepe van, de simán csak hülye (vagy nem figyel oda).

Nem láttam, de fogadni mernék, hogy az a szerep nem is áll neki annyira jól, mint amikor madman-t játszik.

A The Woodsman-ben pszichiáter.