Mit láttál legutóbb?

Avengers:
Ez nem úgy jó film mint a The Dark knight de nem is úgy mint egy Terence Malick film, ez egy színtiszta popcorn mozi és abból is a legjobb. Oké, én elég durván képregény fan vagyok szóval alapból plusszal indult, de komolyan mondom felejtsétek el egy életre a Battleshipet meg Transzoferszt meg ilyen szarokat, hogy azok se nagy számok de popcorn mellé jók. Nem jók!
Az Avengerstől én, irodalmian fogalmazva, beszartam-behugyoztam. Kész. Odabaszott. Szombaton megyek megint megnézni, ezúttal original verzióban.
Nem nagyon tudok többet írni, fölösleges, ezt látni kell. Az akciók elsöprőek, a karakterek helyükön vannak, funkcionálnak és olyan poénokat hoznak, hogy könnyeztem a röhögéstől.
Évek óta vártam erre a filmre és nem hiába, maximálisan hozott mindent amit vártam, Joss Whedonnak pedig azonnal szobrot emeltetnék (mondjuk nem csak ezért a filmért).

Balakin írta:Avengers:
Ez nem úgy jó film mint a The Dark knight de nem is úgy mint egy Terence Malick film, ez egy színtiszta popcorn mozi és abból is a legjobb. Oké, én elég durván képregény fan vagyok szóval alapból plusszal indult,

Jaj, nemár, most komolyan kvázi bocsánatot kérsz, mert tetszett egy képregényfilm? Így elég könnyű a bölcsistvánoknak, ha a műfaj rajongói is ilyen "bocs,hogy tetszett, Malick másképp jó" alapállásból indulnak.
Amúgy hétvégén nézem, eléggé kíváncsivá tett ez a mindenféle méltatás mindenfelé.

az a baj, hogy nem tudom objektíven megítélni mert tényleg nagyon durván rá voltam izgulva. Inkább csak arra próbáltam utalni, hogy nem úgy jó mint a TDK, hogy bár Batman film de attól még fasza hanem pont azért jó mert ez egy 1000%-os szuperhős film.

Most már túl sok a hype, félek, hogy nem tudom majd objektíve megszakérteni.

Mellesleg az eddigi egyetlen, nem annyira dicsérő vélemény, amit hallottam, az az volt (Varró Attilától), hogy a Marvel-filmek közül inkább a Thor-vonalát viszi tovább. Ennek viszont örülök, az a film szerintem teljesen rendben volt.

annyiban viszi tovább a Thort, hogy Loki az ellenség, de szerintem nem lehet hasonlítani egyikhez sem.

Varró véleményét talán annyiban tudnám megtámogatni, hogy ez is már erősen "fantasy", akárcsak a Thor volt. Úgy értem, hogy a Vasember egy és kettő is egy eléggé technokrata (és persze nyilván nem a szó szoros értelmében reális), de végül is egy szinten "földhöz ragadt" volt (a hős is és az ellenfelek is ember figurák, akik páncélokat csinálnak), az Amerika kapitány már fantasy-sabb, a Thor a párhuzamos világokkal, jégszörnyekkel pedig már erősen az - ilyen szempontból tényleg a Thor-vonal van továbbvíve.

Egyébként a film nekem is hozta amit vártam tőle. És tényleg egy jó film (nálam olyan 8/10, de szerettem tényleg, volna kedvem újranézni).

tényleg van valami abban amit mondasz, viszont én az Ironmannél negatívumnak éltem meg az ellenfeleket mindkét résznél. A többi filmnél izgalmasabb és fenyegetőbb gonoszok voltak.

Ezzel (főleg az első részt tekintve) egyet tudok érteni (amit ennek ellenére jobban szeretek a másodiknál). De mondjuk a Vasember sokat bíz Robert Downey Jr.-ra (és ez annyira nem is baj).
Most hogy belegondolok, a második részben lényegében a a fémmérgezés a legnagyobb ellenfél Starknak.

Robert Downey Jr. baromi jó mint Stark, csak ezek a filmek, főleg a 2., róla szólnak nem pedig Vasemberről ÉS Tony Starkról. Az elsőben még oké mert origin sztori de a másodiknál már kicsit rezgett a léc, több Ironman kellett volna bele.

Amúgy ja, Whiplash lószar se volt, Justin Hammer meg csak egy vicc (annak mondjuk nem rossz). Tényleg a paládium mérgezés illetve a saját viselkedési problémái voltak a fő ellenfél

A Vasember 2-ben épp azt bírtam a legjobban, hogy elütött a szokásos formulától és mert Downey one-man-show-ja lenni (még ha Rourke háttérbe szorulását tényleg sajnáltam én is).
Az első részt ebből a szempontból sokkal szabványabb (és unalmasabb) cucc volt.

Ellenfelek: azon kaptam magam, hogy nem is emlékeszem, ki volt a boss a 2008-as Hulkban.

Hulk: Ross tábornok kergette végig Bruce-t és egy kissé túl céltudatos elitkommandós a végére egy nagy szürke genyává változott.

Megnéztem a Családi vakációt szinkronosan. A magyar hangok jók voltak, Józsa Imre zseniális Chevy Chaseként, de a szövegeket, mint kb majdnem minden régi szinkronban, itt is teljesen elbarmolták, teljesen le lett tompítva az egész film.

Az eredetiben így hangzik:
Cousin Vicki: I'm going steady, and I French kiss.
Audrey Griswold: So? Everybody does that.
Cousin Vicki: Yeah, but Daddy says I'm the best at it.

Magyarul:
- Smárolok velük.
- És? Mindenki csinálja.
- Ja, de a FIÚK (???) szerint én csinálom a legjobban.

Utánanéztem az IMDB-n és ez elvileg egy R kategóriás film, tucatnyi fuckolással, meg hasonló taplósággal, de a magyar fordítók családi filmet csináltak belőle.

Múlt héten a Vissza a jövőbe filmekkel szoptam be ugyanígy, (direkt a klasszikus szinkronnal szereztem be őket) azokban is jópár szöveget kinyírtak.

Szóval ezennel én befejeztem a szinkronos filmek nézését.

ejnye! elég durva átírás.
én a laza szlenges szövegektől kapok agyhugykövet. Original version Avengerst néztünk és szinkronos (wtf?) előzetesek voltak előtte és amilyen szövegeket írtak a néger főszereplőnek....jajj anyám. Biztos van egy réteg akinek ez kell de szerintem nagyon gáz.

Télleg nagyon penge az Avengers, Whedon megoldotta, hogy úgy csinál szuperhősmozit (ráadásul csapatosat), hogy az ne legyen szándékolt (F4) vagy szándékolatlan (Thor?) camp, de nem menekül retróba (Amerika kapitány) és nem ordítja az arcomba úgy tízpercenként, hogy azért kéne valamennyire komolyan vennem ezt a dolgot, mert ez egy KOMOLY és DRÁMAI dolog (Nolan-Batman, X-men: Az elsők). Ez már önmagában bravúr, közben sikerrel átülteti a képregényfolyamok story arc-logikáját vászonra (látszik, hogy ez valami nagyon történetfolyamnak a része, nyitott kisebb-nagyobb helyeken, de mégis kerek egész, nem húzza rá azt a zártságot, mint pl. Burton a Batmanre, etc), és tényleg tudja egyenjogúan kezelni a szereplőket, hogy közben ne valami "az Avengers-egy-entitás" jellegű gestalttudat-massza legyen a srácokból (vö.: Power Rangers), de ne is egy vagy két frontember mögött legyen 5 csicska (X-men: Az elsők). Remekség.

Thunderstick írta:
Szóval ezennel én befejeztem a szinkronos filmek nézését.

Üdv a klubban!

"és nem ordítja az arcomba úgy tízpercenként, hogy azért kéne valamennyire komolyan vennem ezt a dolgot, mert ez egy KOMOLY és DRÁMAI dolog (Nolan-Batman, X-men: Az elsők)."

Ez egész egyszerűen nem igaz.

Yorg írta:"és nem ordítja az arcomba úgy tízpercenként, hogy azért kéne valamennyire komolyan vennem ezt a dolgot, mert ez egy KOMOLY és DRÁMAI dolog (Nolan-Batman, X-men: Az elsők)."

Ez egész egyszerűen nem igaz.

Pedig az egész Magneto-háttérsztori ("azért lettem náci, mert régen bántottak a nácik") és a moralizáló-pszichologizáló barátság-vonal számomra nem szólt másról, hogy itt súlyos dráma is van amellett, hogy szuperhősök. És ezt nemkicsit az arcomba is dörgölték az első jelenettől fogva. (Még ha nem is olyan SÖTÉT és KOMOR színekkel, mint a Nolan.) Ráadásként valóban van benne egy erős retró-vonal is, mint az Amerika kapitányban,nem simán "darkos".
Egyébként nincs szerintem ezzekkel a stratégiákkal semmi baj se, de jó volt másfélét látni.

Szerintem az X-men first class ügyesen egyensúlyozott a kettő között. Magnetó motivációja meg kb egyidős a képregénnyel és szerintem elég jó is, szóval ez nem a film érdeme.

Nem simán a motivációjával itt a lényeg, hanem ahogy azt a First Class használja és ábrázolja. Addig oké, hogy Vaughn egyensúlyozik a dráma meg a retró között, és utóbbi tök jól is működik, de amikor drámázni kell, akkor hajlamos "komolykodni". Amellett, hogy megszórja a filmet nagyon direkt "fajsúlyos" megjegyzésekkel, elég megnézni hogy ugyanazt a feladatot - el kell mélyíteni két szereplőt viszonyát - hogy oldja meg Whedon és Vaughn.
Az Avengersben van a laborjelenet, ahol Banner és Stark összebarátkozik: lényegében fecsegnek, aztán arra terelődik a szó, hogy kinek mi a drámája, de az is ugyanebben laza-fecsegős stílusban nyomják, mégis teljesen komolyan vehetően kiderül, hogy nekik azért annyira nem jó. Közben meg felvillan egy tök összetett viszony a két alak között, simán annyiból, hogy húzzák egymást.
A First Classban van a jelenet, ahol a Magnetonak el kéne forgatni azt a bazi nagy szatellitet, állnak, néznek a messzeségbe, a prof pedig mond olyan coelhósokat, hogy "van benned jó, nem csak harag és gyűlölet". Lényegében verbálisan - kvázi komor nézéssel bele a kamerába - elmondja, hogy mit kell gondolnunk erről a figuráról meg a lelkéről, és nem ez az egyetlen rész a filmben, ahol "felmondják a drámát" és átvált ilyen nagyon esetlenül lelkizős hangnembe.

Van benne valami. Mindenesetre, szerintem működött az X-menben is.

hú, ha akartok egy nagyszerű westernfilmet látni, akkor jeremiah johnson! nem is tudom, hogy még melyik másik filmben vannak ennyire komplexen és izgalmasan ábrázolva az indiánok.

Újranéztem a Kém, aki bejött a hidegről-t. Még mindig etalon, nemcsak a kémfilmes zsáner legjobbja, hanem azon kevés filmek egyike, amely a 10/10-es kategóriába tartozik nálam. Akiknek alapjában véve bejött a Tinker, Tailor, de idő után már unták, hogy nem történik semmi, csak férfiak néznek ki magukból kifejezéstelenül, azoknak ezt a filmet kell ajánlani. John Le Carré nem volt túl boldog, hogy Ricard Burton játszotta az angol kémet, ami érthető is, Burton robbanékony szinészi játéka pont nem illik egy titokzatos kém imidzséhez, viszont! filmszerűbbé, és könnyebben befogadhatóvá tette a végeredményt. Meg hát magához képest, vissza is vesz Burton. Érdemes megszerezni a criterion kiadást, szenzációs extrák vannak rajta. Egy BBC doumentumfilm Le Carré életéről, nyilatkozik benne egy volt ndk-s kém, rémísztő egy alak, sunyi mosollyal mondja, hogy náluk nem volt kínzás, csupán pszichológiai módszerekkel törték meg az embereket. a kurva anyját. van még egy 3/4 órás interjú magával le carré-val, nagyon egyben az öreg, intelligensen, választékosan, de mindig lényegretörően fogalmaz, öröm volt hallgatni. Óvatosan megfogalmazta mi volt a baja Burtonnel, de aztán csak kiszaladt belőle: to put it bluntly, he pissed away his career.

Bosszúállók

Többre számítottam. Kábé minden igaz, amit a kritikák leírnak (látványos akciók, jó karakterdinamika), de valami hiányzik belőle. Túl korrekt talán. Nem voltam soha Whedon-fan, úgyhogy nem írhatom azt, hogy csalódtam benne, de ahhoz képest, hogy mekkora kultusza van, nem sokat rakott bele magából a filmbe.
A koncepcióval egyébként már azelőtt bajom volt, hogy láttam volna a filmet. Érthető, hogy a rajongók magukhoz nyúlnak, ha összejön egy ilyen allstar szuperhős-válogatott, csak az a probléma, hogy egy ilyen baromi erős csapatnak nehéz úgy méltó ellenfelet találni, hogy a harc (a szó konkrét és átvitt értelmében is) a földközelben maradjon. Konkrét példával: baromi látványos, ahogy az űrszörnyek aprítják a várost, csak épp semmi dráma és izgalom nincs a velük való harcban, mert 1. arctalanok, 2. baromi sok van belőlük. A vége felé már untam... És igen, ezek a jelenetek tényleg sokkal jobbak, mint a Transformers vagy a Battleship hasonló jelenetei (a konvertált 3D persze szar), de nálam azért ez még nem akkora érdem.
10/7

Men in Black 1: elmegy, de jobbat vártam , meglepő számomra, hogy ebből hatalmas siker lett.

Men in Black 2: nagyon béna

Red Riding: in the year of our lord 1974: na ez már film, jól mondta sepi, gecijó! Abban viszont nem értek egyet hogy egybe kell fogyasztani a trilógiát, engem annyira lehúzott az első rész, hogy hiába vagyok kíváncsi a többire, most tartok egy pár napos szünetet.

kérdések sepihez, benne lehetséges spoilerek:
a vége felé, a két rendőr miért rak egy töltött pisztolyt pókember zsebébe? volt erre vmi okuk?? mert a végkifejlet ismeretében olyan volt, mintha a tényleg a forgatókönyvíró rakta volna oda, hogy meglegyen a lezárás.

Spoiler! Barry és Paula elköszönő mondatai annyira tipikusak, szinte érezni lehetett, hogy ők most meg fognak halni, és tényleg. szerintem ezt lehetett volna finomabban. de egyébként ennyi, nagyon erős thriller, nagyon jól esett a men in black után.

Spoiler! amire kiváncsi vagyok, hogy hogy lehet ezt folytatni, hiszen minden szálat elvarrtak!

Red Riding: azért állatok a folytatások, mert szépen újra is értelmezik mindazt, ami az előzményekben történt. (Pl. hogy pontosan mi a szerepe a korrupt zsekáknak és miért érdekük, hogy a srác letöltöttpisztolyozza az oligarchát.) Van egy elég alaposan kidolgozott kapcsolati és motivációs háló, aminek minden szeletkéje csak a második-harmadik részre lesz kibontva.
Nem lesz vidámabb, de muszáj végignézni